Kárpát-medencei létünk a tét

Fülszöveg

"A kötetbe válogatott írások, interjúk, beszédek nagy része 2002 és 2009 között született. Az évről évre nyomasztóbb, elképesztőbb, egyre lázítóbb időkben. Nem csoda, ha mind a napi, mind a messzebb ható események, fejlemények egyre növekvő radikalizmust, egyre keményebb szövegeket préseltek ki belőlem. Hovatovább nemcsak a türelmem, de mintha a józan eszem is elment volna. Holott az ügyek, ügyeink, s a körülöttük mozgó gondolataim, hitem és politikai nézeteim semmit nem változtak. Ugyanazok maradtak, mint voltak húsz évvel, vagy akár fél évszázaddal ezelőtt. Nem a felfogásom tartalma lett radikálisan más. Nem a nyüzsgő szélkakasok mintáját, nem a pártok átvedlését (könnyed metamorfózisát) követtem. Nem! Az elviselhetetlenül hazug világ, a példátlanul lezüllött, lezüllesztett közállapotok, egyszóval a sokkoló körülmények teremtettek tűzcsóvás, lobbanékony helyzetet - bárhová nézett is az ember. így lettem, sokakkal együtt, jómagam is lobbanékonyabb, a lázító világ lázadója, hébe-hóba megveszekedetten háborgó ellenfele ennek a sarkaiból kiforgatott nemzet- és emberellenes világnak. Amikor a kétségbeesés mélységéből már a puszta létünk kiált - föl, föl az egek Urához. Ahogy József Attila mondja: »Nem én kiáltok, a föld dübörög«. A keserűség pohara csordultig. Elegünk van a kisszerű, senkiházi gazemberek uralgásából!
Ne az öklünket, a fejünket emeljük föl! - hirdette az MDF programja két évtizeddel ezelőtt. És mit mondhat a tisztességes hazafi ma? Aki magyar mivoltához és a Fórum eredeti értékvilágához makacsul, már-már tűzön-vízen át ragaszkodik. Vagyis megpróbál annak maradni, aki volt. Mást aligha mondhat: »Emeljük fel mind a kettőt!« Erő kell, és önérzet, ha nem akarjuk, hogy elveszejtsenek bennünket - és mi magunk magunkat".
Ezt írja Für Lajos, az első szabadon választott kormány hadügyminisztere, a Magyar Demokrata Fórum egykori elnöke mostani könyvéről, az írások nagyon is aktuális üzenetéről. A szerző által összeállított kötet egy nagyformátumú, történelmi távlatokban gondolkodó személyiség vallomásos, de mindig tényekre támaszkodó gondolatait, hiteles reflexeit tartalmazza. Háborgásai közben is arra buzdít mindenkit, aki hazája és népközössége sorsát a szívén viseli, ne hagyjuk tönkre tenni, ne engedjük elveszejteni magunkat. Ha még annyira nyomasztó a helyzetünk, akkor se. Hiszen - idézi többször Németh Lászlót - „a reménytelenségben, a falhoz állított népek harcában van valami kétszer kettő fölötti remény Marathónnál a reménytelenség győzött".
Tudnunk kell: létünk a tét. Vissza