A Szent Margit Gimnázium Évkönyve a 2007-2008. iskolai tanévről

Előszó

Az évkönyv számadás és előretekintés. Számadás az elmúlt tanévről és előretekintés a jövőbe. Része vagyunk az ezeréves keresztény múltnak és a harmadik évezredben élünk. Részei a keresztény magyar nemzeti kultúrának, melynek iskolánk is bölcsője - és a kiváló tanárokon és tanítványokon keresztül -, alkotója is.
Évkönyvünkben a budapesti Szent Margit Gimnázium életén keresztül a magyar keresztény nevelés egy parányi szeletét szeretnénk megidézni. Tisztában vagyok azzal, hogy egy teljes beszámolóra nincs lehetőségünk. Szeretnénk az itt megjelenő írásokkal felhívni a figyelmet arra a kincsre, aminek birtokában vagyunk, amelyet őriznünk kell, és tovább építeni felelősségünk.
A Szent Margit Gimnáziumban láthatatlan kapocs köt össze tanárt és diákot, és ez akkor érződik igazán, amikor eltávoznak az Alma Máterből. Amikor a tantermek történéseit és a tanárok tetteit már a megszépítő emlékezet idézi fel. Amikor az érzelgősség helyett a felnőtt leányok - édesanyák, férfiak - édesapák köszönete, hálája és aggódásuk hangjai fogalmazódnak meg az iskola felé.
Az évkönyv jelzi azokat a próbálkozásokat és erőfeszítéseket, amelyekkel a tanárok és diákok az elmúlt tanévben találkoztak, és amelyekről írásos feljegyzés is készült. A margitos nevelés nem adottság, hanem egy naponta újra kezdődő feladat.
Egy bizalmat keltő nagy örökséget tudunk magunkénak, mert jeles tanárok és a gimnáziumot nagyon mélyen szerető nővérek jártak előttünk, és nevelték az elmúlt nemzedéket. Köszönetünket kell kifejezni a Fenntartó rendnek, Kuchta Margit tartományfőnök nővérnek, aki aggódó szeretettel mindig követi munkánkat.
Tudjuk, hogy nemcsak a nővérek állnak előttünk példaként, hanem kiváló tanítványaik is. Élő öregdiákjaink, jeles tanítványaink és szüleik is a mi nemzedékünk törekvéseit figyelik. Ennek a vonzásában kell élnünk és nevelnünk a következő nemzedékeket.
Az iskola múltjának megidézése nem a múlttal való dicsekvés akar lenni, hanem reményt akar ébreszteni, hogy az Isten irgalma mekkora fát növeszthet - a semmiből. Egyúttal küldetést is hordoz, hogy utunkat bátran együtt kell járnunk, és vállalni azt a feladatot, amit a Mennyei Atya ránk bíz, bár talán érezzük, hogy ehhez kevés az erőnk, de a Megváltó Krisztusban remélhetünk. Vissza