Módszertani Közlemények 1986/1.

Előszó

A termoanalitika tárgykörébe tartoznak mindazok a vizsgálati módszerek, melyek az anyag tulajdonságainak paramétereit a hőmérséklet függvényében vizsgálják. Az ICTA (International Confederation for Thermal Analysis) Nomenklatúrái Bizottsága 26 termoanalitikai alapvizsgálatot definiált. Jelen ismertetésünkben ezek közül csak arra a néhányra térünk ki, melyeket a hazánkban legelterjedtebb összetett termoanalitikai berendezés, a derivatográf szolgáltat.
A derivatográfnak - melyet magyar kutatók tervei és szerkesztése alapján hazánkban gyártanak - ma már különböző típusai ismertek; az egyszerű 1000 °C-ig működő típus; az 1500 °C-ig működő, kemencével és fűtési programmal rendelkező típus; a Q-derivatográf, mely kvarzi-izoterm és kvarzi-izobar termogravimetrikus elemzésekre alkalmas, a dilatometriás vizsgálatokra alkalmas adapter, valamint a derivatográfiás készülékből eltávozó gázok elemzésére kifejlesztett gáztitrimetriás berendezés. A Magyar Állami Földtani Intézet termikus laboratóriumában 1000 °C-ig működő derivatográf és ahhoz kapcsolt termogáztitrimetriás berendezés, valamint egy Q-üzemmódban is működő derivatográf van, a továbbiakban csak az ezek által nyújtott vizsgálati lehetőségekre térünk ki. A derivatográf, mint szimultán termoanalitikai berendezés, ugyanarról az anyagról, ugyanabban az időben, ugyanolyan kísérleti körülmények között az alábbi termoanalitikai adatokat regisztrálja:
1. hőmérséklet görbe (T): a minta mindenkori hőmérsékletét jelzi;
2. differenciál termoanalízis görbe (DTA): a vizsgált minta és egy, hőhatásokkal szemben inert referencia anyag hőmérsékletének különbségét mutatja az idő vagy a hőmérséklet függvényében;
3. termogravimetriás görbe (TG): az anyag tömegét mutatja az idő, illetve a hőmérséklet függvényében;
4. derivatív termogravimetriás görbe (DTG): a termogravimetrikus görbe első deriváltjának vizsgálata az idő vagy a hőmérséklet függvényében. Vissza