Bevezetés a lélektanba

Előszó

Nevekkel, életrajzi adatokkal, dátumokkal, könyvcímekkel agyonzsúfolt jegyzetet vesz kézbe a tisztelt olvasó (a jegyzetíró természetesen annak is tudatában van, hogy nagyon is sok minden kimaradt ebből - a szerinte - ugyancsak vázlatos bemutatásból). A szöveg olvasása és tanulmányozása során felmerülhető nehézségeket tovább fokozza az a tény, hogy ahány kutatási és alkalmazási terület, ahány iskola vagy irányzat, annyi nyelvezet, mai szóhasználattal élve: annyi kutatási és magyarázó modell. A jegyzetíró első mentsége csakis az lehet, hogy mit tehetett volna mást, ha ilyen a pszichológia: kísérletinek (nomotetikusnak) határozza meg magát, közben pedig tele van klinikai (idiografikus) irányultságokkal: a tapasztalatiság (a tényszerűség) elvét vallja, holott egy lépést sem tudna tenni rejtett (implicit) elméleti előfeltevések és elvárások nélkül. A második mentsége a jegyzetírónak az, hogy , jegyzetfogyasztó" címzettként olyan intellektuálisan érett korú egyén képét (imágóját, imidzsét) rajzolta maga elé, aki rendelkezik nemcsak a többszintes olvasási technikával, hanem olyan történelmi, filozófiai és kultúrtörténeti metafogalmakkal (a kognitív pszichológia képviselői úgy mondanák: sémákkal), melyekbe képes beilleszteni (asszimilálni - mondaná Piaget) a jegyzet közvetítette ismereteket, ily módon viszont az adatok számát lényegesen csökkenteni a maga számára. De ezt a képzeletbeli olvasót az is jellemzi, hogy egy ismeretlen terület (a pszichológia) részletes megismerése előtt szeremé ennek a területnek a körvonalait feltérképezni. A jegyzetíró nem hallgatta el, egyes helyeken talán túlságosan is exponálta azt a tényt, hogy sem a kísérleti, sem pedig a klinikai lélektan nem szükségszerűen „egyházbarát" pszichológia. Éppen ellenkezőleg, számos lélektani irányzat hevesen támadta (bírálta) a vallást, mint ahogy több irányzata és képviselője arra is hajlamos, hogy ún. laikus vallásnak, vallásellenes vallásalapító „prófétának" hirdesse meg magát Mindez természetesen nem jelenti azt, és erről manapság már számos egyházi kiadvány tanúskodik, hogy a pszichológia nem tárt fel olyan vonatkozásokat, amelyek az egyházi pasztorációs tevékenység számos területén felhasználhatók. Vissza