A szemgyógyászat évszázadai Erdélyben

Előszó

A szem megbetegedéseit már az őskorok embere is felismerte. Ez abból a körülményből adódott, hogy a szemek közel, a test felszínén helyezkednek el, elváltozásaik egyszerű rátekintéssel is felismerhetőek voltak. Másrészt a szemet ért ártalmakat követő látáscsökkenés vagy annak elvesztése az élet normális vitelében nagymértékben akadályozta a természeti környezetben élő embert. A társait követni nem tudó, vak gyermek vagy felnőtt, a fennmaradásért folytatott mindennapos küzdelemben alulmaradt, elpusztult. Egy ilyen családtag a szűkebb közösség számára terhet jelentett és nem ritkán, főleg meneküléskor, magára hagyták. A szemnek, a látásnak az ókori kultúrákban fontos szerepet, mágikus erőt tulajdonítottak. A szemgolyót a Nappal hasonlították össze, ábrázolását változatos művészi módszerekkel oldották meg. A fennmaradt ókori szobrokon, festményeken nem csupán a szem részleteinek a kihangsúlyozása, hanem az egyes szembetegségek élethű ábrázolása is felismerhető. Ezek szerint, számos szembetegség már akkor is részleteiben ismert volt. A szem alapos ismerete nem csupán jó megfigyelőkészségre utal, hanem arra is, hogy a betegségeit próbálták kezelni, gyógyítani. írott emlékek, művészi ábrázolások bizonyítják, hogy a szembajok kezelése a gyakorolt eljárások közé tartozott. A szemgyógyítás fejlődése együtt haladt más gyógyító eljárások kiteljesedésével, magán viselve az egyes korok, kultúrák és felfogások jellemző vonásait, felfedezések hatásait. A szemgyógyítás évszázadai Erdélyben című történeti jellegű összefoglalás célja, megismertetni az olvasóval ennek a „sokszínű", különböző nemzetiségeknek otthont adó, változatos vallási felfogásokat befogadó régiónak a sajátos fejlődését egy szűkebb orvosi szakma vonatkozásában. Erdélynek sajátságos történelmi, gazdasági fejlődése hatással volt az orvostudomány általános alakulására, ezen belül a szemorvoslásra is. Az erdélyi származású szemorvosok nemcsak itthon, hanem a tartomány határain túl is öregbítették a szakma tekintélyét. Az itt kinyomtatott herbáriumok, a kéziratokban reánk maradt művek, népgyógyászati emlékek, mind arról tanúskodnak, hogy a szembajok kezelését már akkor ismerték vidékeinken, amikor a szemészet, mint különálló orvosi szakma, még nem volt ismeretes. E könyv célja nem utolsósorban az is, hogy megismertesse az olvasóval a szakma fejlődését és elődeink küzdelmes életét. A tudományos alapokon nyugvó szemészeti szakma megteremtésénél, továbbfejlesztésénél jelen vannak az Erdélyből származó szakemberek Magyarországon éppen úgy, mint az Ókirályságban. Vissza