Magyar népviseletek

Fülszöveg

"Ruha teszi az embert" - ennek a szólásnak az elmúlt századokban nagyon határozott jelentése volt. Részletesen kidolgozott szabályok írták elő, milyen ruhaanyagok, milyen díszek, ékszerek viselése a nemesemberek kiváltsága, ezeket a városi polgárok, a parasztemberek nem viselhették. A ruha különböztette meg a társadalom különböző rétegeit, tett fölismerhetővé bizonyos tisztségek betöltőit, például a városi tanács tagjait. A ruháról lehetett megítélni egykor, hogy valaki magyar-e vagy olasz, német-e vagy éppen görög. A népviseletek, kivált a későbbi változatos, színes viseletek tájanként, sőt községenként is különböztek - ruhájáról meg lehetett mondani, ki hová való.
Ez a könyvecske a magyar falvak és mezővárosok lakóinak viseletét mutatja be az elmúlt százötven esztendőből. Ebben az időben még viselték azokat a régies, egyszerű, tartós öltözetdarabokat, amelyek a korábbi jobbágyparaszti századokban a társadalom legaljára besorolt "nemtelen" paraszti népességet megkülönböztették. Az elmúlt másfél évszázadban azonban nagy változások is zajlottak a falusi öltözködésben. A XVIII-XIX. század fordulójától egyre szélesebb arányban terjedtek el a színes gyári kelmék, szövetek, s kialakultak a közismert, színes, díszes ünneplő öltözetek. A felszabaduló parasztság, különösen eleinte a korábbi nemesi öltözet számos elemét átvette, de a polgári divatok egyes vonásai is hatottak rá. Utóbb a viselet sokfelé úgy alakult, hogy megsokszorozódtak az öltözetdarabok, halmozódtak a ruhára kerülő díszek. Kiformálódtak azok az ünnepi öltözetek, amelyeket "parasztosnak" könyvelt el az egykori közvélemény.
Egy-egy viseletben járó község öltözködése finoman kidolgozott jelzésekkel, eltérésekkel kifejezésre juttatta a nem, életkor, családi állapot, rang szerinti különbségeket. Vissza