Város, kinek nem látni mását

Előszó

Nagyvárad, e nagy múltú és hányatott sorsú város történetének egyik legvirágzóbb időszakát igyekeztünk feldolgozni. A dualizmus korszaka Várad történetében a tőkés civilizáció teljes kibontakozását, az urbanizáció felgyorsulását, egy pezsgő, lüktető, minden újra fogékony, viszonylag korszerű város kialakulását jelentette.
Kutatásainkat a levéltárakban rejlő dokumentációs anyag összegyűjtésével kezdtük. Sajnos, mind a nagyváradi levéltár, mind pedig a Magyar Országos Levéltár esetében több a régiek által jelzett - anyag elpusztult vagy kiselejtezésre került. Annál gazdagabb forrásra leltünk a könyvtárakban, ahol erre a korszakra vonatkozóan - a mai időket véve alapul meglepően nagyszámú kiadvány található. A legösszetettebb információkat azonban mégis a színvonalas és sokrétű helyi sajtó szolgáltatta, mivel abban csaknem minden közérdekű kérdés helyet kapott. Természetesen Nagyvárad dualizmus kori történetét részben már feldolgozták. Ami mégis indokolttá teszi a korszak újbóli tanulmányozását, az az, hogy legutóbb közel fél évszázaddal ezelőtt adtak ki magyar nyelven Nagyvárad történetéről átfogó feldolgozást. Ennek a korszaknak a rendszerezése így önmagában véve is érdeklődésre tarthat számot. Különálló feldolgozás erről az időszakról még nincs, de egyébként is, az újbóli bemutatást a múlt hitelesebb megismertetése is indokolttá teszi. Persze a történelmi valóság nem változik, de friss szemléleti elemek által új összefüggések felismerésére nyílik lehetőség.
Dolgozatunknak szerény lehetőségeink között is hézagpótló jelleget szánunk, mivel - mint már utaltunk rá - az utóbbi csaknem fél évszázadban nem jelent meg magyar nyelven Nagyvárad múltjáról egyetlen olyan átfogó feldolgozás sem, amely ne viselte volna magán a tudomány és a politika kereszteződéséből eredő súlyos értékelési zavarokat, másrészt sajnos nem valószínű, hogy a város egész történetének részletes és tudományos feldolgozására a közeljövőben sor fog kerülni. Bár Nagyváradot és Bihart az idők során az egyik országtól a másikhoz csatolták, véleményünk szerint a történetírásnak nincsenek, nem lehetnek területi és etnikai határai. Közismert, hogy a magyar történetírás álláspontja több alapkérdésben is eltér a román historiográfiáétól. Ez Nagyvárad újkori történetével kapcsolatban is tapasztalható, hiszen a két nemzet történészei különféleképpen foglaltak és foglalnak állást a dualista berendezkedés megítélésében, illetve a helyi folyamatok értékelésében. Nem volt célunk - a priori - állást foglalni egyik felfogás oldalán sem, emiatt főleg az elemző tényfeltárásra és számszerűsítésre alapoztuk újabb értékeléseinket, amelyekben tehát a tények és adatok önmagukért beszélnek. Vissza