Állatrendszertani gyakorlatok

Előszó

Az állatrendzertani gyakorlat fő célkitűzése az, hogy kellő fajismeretet nyújtson az egyetemről kikerülő tanároknak, kutatóknak. A gyakorlatokon megismerik a hallgatók az állatok életmódját, azok gyakorlati jelentőségét, az állat és környezete kapcsolatát is, és megfelelő határozási készségre tesznek szert. E jegyzet anyagát a fentiek figyelembevételével állítottuk össze. Elsősorban - mint legfontosabbakkal - a hazai állatokkal foglalkozunk, s csak kiegészítésként vettük fel néhány jellegzetes, vagy közismert külföldi (trópusi, tengeri stb.) állatot, illetve csoportot az anyagba. Jóllehet a szóbakerülő állatok kiválasztásánál igen gondos szelekciót alkalmaztunk, a tárgyalt anyag így is lényegesen nagyobb, mint amennyi a gyakorlatokon oktatható. Ez azonban nem baj. Arra törekedtünk ugyanis, hogy a jegyzetet ne csak az egyetemi évek alatt, hanem később a tanári praxisban is haszonnal forgathassa tulajdonsa, és benne megtaláljon olyasmit is, amiről az egyetemen nem esett szó. A jegyzet anyaga lehetővé teszi azt is, hogy az egyes egyetemeken az életrendszertani gyakorlat anyagát - bizonyos határokon belül - a helyi adottságoknak (pl. a rendelkezésre álló demonstrációs anyagnak) megfelelően módosíthassák.
Az állatrendszertani előadások és a gyakorlat anyaga egymással szoros egységet képez, a kettő egymást kiegészíti, a kettőt együtt kell tanulni. A felesleges ismétlések elkerülése végett e jegyzetbe többnyire nem is vettük be azokat a csoport jellemzéseket, illetve a jellemzéseknek azokat a részeit, melyek a rendszertani előadások anyagába tartoznak. Ezért a jellemzések sokszor nem egyöntetűek. Ez alátszólagos következetlenség azonban megszűnik, ha az anyagot az állatrendszertani előadások anyagával írással nem a hallgatók emlékezőképességét akarjuk megterhelni - hiszen ezek általában nem is képezhetik visszakérdezés tárgyát-, hanem azt szeretnénk, hogy azok a fejfelismerést, és a különböző rendszertani csoportok felismerését megkönnyítsék. Vissza