A bolgár tengerpart

Előszó

Részlet a könyvből:
A Várnai-tó (Varnenszko ezero) és a Fekete-tenger partján települt Várna 314 000 lakosával a Fekete-tenger partvidékének legnagyobb városa. Lakossága számát tekintve Bulgária harmadik legnagyobb városa, csak Szófia és Plovdiv előzi meg.
Első ismert lakói, mint egész Kelet-Bulgáriának, a trákok voltak, akik az egyik kis öbölben alapítottak falut és elsősorban halászatból éltek. Az i. e. 6. sz.-ban Milétoszból érkező görögök telepedtek le itt és Odesszosz néven várost alapítottak. Először halászattal és mezőgazdasággal foglalkoztak, de már az 5. sz.-ban a belsőbb területeken élő trákokkal folytatott cserekereskedelem volt a legfőbb tevékenységük. A békés évszázadokat csak a 4. sz.-ban szakította meg Nagy Sándor, a híres makedón uralkodó támadása, aki a sikeres ostrom után szokatlan módon nem pusztította el a várost, hanem autonómiát adott neki. Korai halála a makedón birodalom felbomlásához vezetett. Ekkor Várna visszanyerte önállóságát és vezető szerephez jutott a Fekete-tenger ÉK-i partján. Még saját pénzt is veretett, amelyen Darzalas isten arcképe volt látható, akinek tiszteletét a trákoktól vették át.
Az i. e. 1. sz. közepén a rómaiak szálkák meg a környéket, de Odesszosz helyzetén ez nem változtatott: jelentős körzeti központ maradt a Római Birodalomban is. Az i. e. 8. évben a neves római költő, Ovidius is átutazott rajta, amikor száműzetése színhelyére, Tomisba (ma Constanta, Románia) kísérték. Miután Traianus császár (i sz 98-117) az általa alapított Marcianopolist (ma Devnia) jelölte ki körzeti központtá, Odesszosz fokozatosan veszített jelentőségéből. A 4-5. sz.-ban több nomád nép gázolt át rajta, majd a Keletrómai Birodalom (Bizánc) uralma alá került. Vissza