Előszó
Kedves Olvasó!
A képeskönyv, amelyet kezében tart, nem előzmény nélküli a helyi kultúrtörténetben. 1997-ben már megjelent ugyanis e "témakörben" egy szerényebb formátumú és terjedelmű munka, a...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó!
A képeskönyv, amelyet kezében tart, nem előzmény nélküli a helyi kultúrtörténetben. 1997-ben már megjelent ugyanis e "témakörben" egy szerényebb formátumú és terjedelmű munka, a fiatalon elhunyt Dupák Gábor levéltáros-helytörténész szerkesztésében. S csak úgy. mint az akkorit, e mostani kötet megjelenését is Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata örömmel támogatta. Elsősorban azért, mert Salgótarján várossá nyilvánítása 80. évfordulója jegyében fogant meg a szerkesztő és alkotó-társai részéről a régi salgótarjáni képeslapokat egybegyűjtő könyv kiadásának gondolata. A jubileumi évfordulónak szóló gesztuson túl azonban az is motivált bennünket a megvalósítás, a kivitelezés támogatásában, hogy eleddig ez a legbővebb válogatást nyújtó kiadvány a régi salgótarjáni képeslapokból, és mert műfajánál fogva kitűnően segíti a város múltjának mélyebb feltárását, és minél szélesebb körben való megismertetését. Ez a képeskönyv magas szakmai színvonalon mutatja be a történelmi távlatból nézve közelmúltnak tekinthető salgótarjáni "régmúltat". Azt a várost, amelyet elődeink oly nagy szorgalommal, szívóssággal és hozzáértéssel, a természeti, gazdasági, politikai lehetőségeket jól kihasználva építettek fel. A fotók a képeslapok által egy olyan múlt század-eleji. iparváros képe áll össze, amely a polgárosodás jegyeit hordozza magán külső megjelenésében is. Látható például az, hogy a város főutcája az 1920-as 30-as években egy hangulatos, szecessziós-ekletikus utcaképet mutat, olyat, amilyen bármely más hasonló kisvárosé volt azidőtájt.
Ez mintegy cáfolatát adja a Salgótarján "gyökértelenségéről" vagy szervetlen városfejlődéséről szóló téves megállapításoknak illetve hiedelmeknek. A kiadványban látható épületek, utcák manapság már csak részleteiben őrzik a múltat. Mára. a történelmi változások következményeként a város arculata, építészeti megjelenése megváltozott. Méghozzá gyökeresen, hiszen a Hild-érmes városközpont építészeti megoldásai ma is szakmai viták alapját jelentik. Való igaz. óriási a különbség a "régi" és a mai Salgótarján látványa, építészeti stílusa között. Olyannyira, hogy a fiatalabb generáció számára szinte teljességgel ismeretlen ez a "régi város". Mintha nem is Salgótarjánt láthatnák ezeken a fotográfiákon. Nosztalgiánk ugyan lehet a könyvben látható fotográfiák alapján a régi. vagyis az 50-80 évvel ezelőtti Salgótarján iránt. Azonban úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha múltunk értékeit pontosan megismerve és megőrizve mi, a város polgárai, együtt munkálkodunk egy még szebb, modernebb, otthonosabb Salgótarjánért. Azért, hogy fejlődése legyen folyamatos, egyenesvonalú és hogy a fejlődés szakaszai szervesen egymásra épüljenek. Számomra - és remélem, nem vagyok egyedül! - ez az üzenete ennek az "évfordulós" helyismereti illetve helytörténeti szempontból hiánypótló kiadványnak. Salgótarján. 2002. Puszta Béla polgármester
Vissza