80 éves a Kapernaum

Előszó

Rövid időutazásra hívom a kedves olvasót. A Kapernaum nyolc évtizede történelmi léptékben csak egy arasznyinak tűnik, de csodákkal, áldásokkal, Urunk mélységekből kisegítő szeretetével teljes a mögöttünk hagyott időszak.
A Lélek által megragadott, Urunknak, egyházunknak elkötelezett férfiak merészet álmodtak és az álom megvalósult, ennek bőséges, az emberi elképzelést messze felülmúló áradását kísérhetjük végig a kezdetektől, napjainkig lépésről lépésre. A forrás az volt, hogy a hit harcában, a mindennapi küzdelemben elfáradt megpihenhessen, kikapcsolódjon és felüdüljön. Ehhez kapcsolódott áldásként, hogy Kapernaum az ébredés folyamatában egyházunk egyik meghatározó lelki központja lett. Isten igéjének fénye, ereje, hatotta át, töltötte be az itt konferenciázókat és indította, kapcsolta be őket az aktív gyülekezeti életbe. Kapernaum képét az idős, megfáradt, életük alkonyán járó, segítségre szoruló embertársaink jelenléte egészítette ki. Bizonyságát adva annak a bibliai parancsnak, isteni küldetésnek, amely a gondoskodó szeretet földi és az elkísérés, felkészítés reménységet adó, Isten országára mutató szolgálatát jelenti.
A Kapernaum őrzi még a több nemzedékes évezredeken át bevált életstílust, a modern több lábon álló, többfunkciós lehetőségeit kihasználva. Istennek hála tanúja és továbbadója lehettem, lehetek annak, amiről a zsoltáros így vall: „Istenem te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat." (Zsolt. 71,17). Így csodálhattam hét éves koromban egy nyári konferencián keresztanyám gyermekbibliaóráját. Teológusként itt tölthettem kéthetes diakóniai gyakorlatot, ami felejthetetlen számomra. Segédlelkészként hallgathattam idős szolgatársak vallomását elhivatásukról, küzdelmeikről, a Westfália teremben. Itt élhetem át napjainkban az otthon örömteli megújulását, bővülését. Vissza