A rézmetszettel díszített könyv

Előszó

A könyv tipográfiájának egységét, hasonló jellegénél fogva, a fametszet kevésbé bontja meg, mint a rézkarc. A nyomtatott könyv őskorának nyomdász-mestere, telve rajongással az új művészet iránt, még a fametszetet is óvatosan és szinte csak didaktikus szükségből alkalmazza könyve díszítésére, rézkarccal, díszül, meg éppen alig él. Minden szerető gondját a betű és a sorok elrendezésének szépségére és tisztaságára szegzi. Így a XV. században és a XVI. század közepéig viszonylag kicsiny az illusztrált könyvek száma. Ami van is, legnagyobb részben fametszettel ékes. A kor formanyelvéhez is inkább illett a fametszet, melynek lényege és hatása a vonalak egyszerűségében és erőteljességében rejlik. Az új kor, a renaissance változott ízlésének, mely a zsúfolt pompát kedvelte s a gazdag díszítés hatásait élvezte inkább, a fametszet már nem tudott megfelelni. Ekkor kezd a könyvben is nagyobb szerephez jutni a rézkarc. Az új könyvdíszítés eleinte csak a címlap lapjai közé is és tónus- és színlehetőségeivel, gazdagabb formanyelvével alkalmassá válik a kor ízlésének kielégítésére. A XVI. század végén, mint általánosan kedvelt díszítő-eljárás, már teljesen kiszorítja a fametszetet. A fejlődés további során, főként nyomdai nehézségek miatt, a rézmetszet leválik a címlapról s vele szemközt, mint külön lap helyezkedik el a könyvben (frontispice). Ebben az alakban, mindmáig megtartja előkelő könyvdíszítő szerepét. Vissza