A magyarság életereje

Fülszöveg

Milyen faji, biológiai, élettani tulajdonságokkal rendelkezik a magyarság? Melyek a magyar faj más fajokétól eltérő fizikai, lelki készségei? Veszélyezteti-e a magyarság megmaradását a vérkeveredés, a vegyes házasság, az asszimiláció? Milyen egészségügyi és családvédelmi intézkedésekkel biztosítható az egészséges népszaporulat Kárpát-Európában? Ezekre a sorsdöntő kérdésekre válaszolt az orvostudomány, a népélettan, az eugenika és a statisztika eredményeinek ismertetésével Székelyföld szülöttje, Doros Gábor (1892-1980) budapesti főorvos és egyetemi tanár, a bőr- és nemibetegségek kutatója. 1945-ig számos cikke, tanulmánya jelent meg a magyar faj- és családvédelem feladatairól, a népszaporodás feltételeiről és védelméről, a gyermekhiány történelmi kialakulásáról, a házassággondozásról, az egyke és a nemi betegségek elleni küzdelem módszereiről. Család- és faj védelmi tanulmányait 1945-ben az „Ideiglenes Nemzeti Kormány" bezúzásra ítélte, éppen úgy, mint 1944-ben kiadott fő művét, „A magyarság életerejé"-t. Doros Gáboron kívül soha senki nem írt a magyarság antropológiájáról, eugenikájáról tudományos igényű munkát. Míg Németországban Hans F. K. Günther írt hasonló tanulmányokat (a görögök, rómaiak, németek és a zsidók fajképéről), addig Magyarországon egyedül Gáspár János „Fajismerete (1928), Kausz János „Az emberfajok élete és jövője" című tanulmánya (1928), valamint Méhely Lajos írásai foglalkoztak érdemben a fajvédelem céljaival. De a Kárpát-medence magyarságának faji összetételéről csak ő tudott írni enciklopédikus munkát. A közkézen forgó kézikönyvekben a fajtudomány szinte egyetlen magyar képviselőjének tekintett Bartucz Lajossal ellentétben világosan tisztázta a faj fogalmát. Felfogása szerint a faj nemcsak antropológiai, élettani és biológiai sajátosságok összessége, hanem mindezekkel együtt lelki-szellemi egység is. Ez az, amit korunk materialista kézikönyvei és katedrái makacsul tagadnak. Ma ugyanis az antropológusok reszketnek az ember esetében a „faj" szónak pusztán a kimondásától is, nem is szólva a faji tulajdonságok különbségeinek kimutatásáról. Doros Gábor számára nem volt a faj fogalma „senki földje": a nemzetnevelés értékhordozó kategóriái közül ezt tekintette elsőnek. Nem lehet eléggé méltatni ezt a hatalmas művet: belőle megismerhetjük a magyarság páratlanul gazdag fizikai, szellemi és lelki tulajdonságait, amelyek következtében a kultúra- és birodalomalkotásra képes fajok közé sorolandó. Ezért műve nélkülözhetetlen mindmáig mind az oktatásban, mind az ismeretterjesztésben. Vissza