Építési jog

Előszó

Részlet:
"Az építés az egyik legősibb alkotó jellegű emberi tevékenység, amely a társadalom fejlődésével egyre inkább változik és egyre inkább magán viseli a túlszabályozás egyes jegyeit.
Az építésügy egy eléggé elvont fogalom, amelynek tárgyát, tartalmát, értelmét, jelentését alapvetően az határozza meg, hogy milyen szempontból vizsgáljuk. Az építésügyet, mint fogalmat e jegyzet keretei között olyan értelemben kívánjuk használni és róla beszélni, amely szerint az építésügy az építés területére vonatkozó műszaki, jogi, gazdasági és kulturális szabályok, valamint az e területhez kapcsolódó intézmények összességét jelenti. E rendkívül széles, átfogó fogalmat bizonyos tekintetben ön- kényesen leszűkítve tárgyaljuk a képzés sajátos szempontjaira tekintettel, alapvetően a legfontosabb településrendezési szabályok, az igazgatási struktúra fejlődésével, illetőleg az építésügyi igazgatási eljárások kérdéseivel foglalkozunk viszonylag részletesebben.
I. Az építésügy korszakainak rövid történeti áttekintése
Az építésügy fejlődése Magyarországon napjainkig négy fő korszakra bontható, amelyek a következők:
- a kezdetektől az 1938-ig tartó;
- az 1938-tól 1948-ig terjedő;
- az 1948-tól 1998-ig tartó;
- 1998-tól kezdődő időszakok.
1.) Első szakasz
1938-ig hazánkban egységesen irányított, országosan átfogóan szabályozott építésügyi igazgatási szabályozás nem volt.
A kezdetekben az egyes települések tekintetében a legalapvetőbb biztonsági, egészségügyi szabályokat magukban foglaló városi statútumok, valamint a mezőgazdasági települések rendjére vonatkozó előírások és az ezek betartására (betartatására) irányuló intézkedések és szabályok jelentették eredendően az építésügy normarendszerét. Az építésekkel összefüggő első magyarországi írásos emlékek a XV. századból maradtak fenn. Zsigmond király például 1410-ben Visegrád Városa számára tette kötelezővé a megrongálódott házak egy éven belüli tatarozását, Mátyás király pedig 1477-ben a budai magisztrátusokat szólította fel a megrongálódott házak rendbehozatalára. Mária Terézia korából vannak írásos emlékek, amelyek azt bizonyítják, hogy az építkezéseket már építési engedélyhez kötik, az engedélyezésre a városi tanácshoz beadott tervek alapján került sor.
A városigazgatás II. József uralkodásáig, a városi tanácstagok kezében volt, ő irt elő először iskolai végzettséget egyes beosztások betöltéséhez. A városfejlesztést ebben az időben kamarai adminisztrátor irányította. 1 788. évben adták az első építésrendészeti szabályozást, amelyben az építést a magisztrátus engedélyéhez kötötték és az építést csak építőmester végezhette." Vissza