Az óvodai irodalmi nevelés kérdései korunkban

Előszó

Az emberiség történetével egyidősnek tekinthető a kulturális javak, az enciklopédikus, a humán, a reál és a prakticista műveltség elsajátítására való törekvés. A műveltség normatív fogalom, ami azt jelenti, hogy koronként és társadalmanként eltérő tartalmú és irányultságú lehet.
A humán műveltségeszmény a szellemi kulturális javak megszerzését, a történettudományok, az irodalom és a művészetek ismeretét feltételezi. A nemzetközi és a magyar pedagógia történetét tanulmányozva jól kitapintható, hogy a humán műveltség terjesztése, az esztétikai-művészeti nevelés minden korban, minden iskolatípusban nagy hangsúlyt kapott. Ha áttekintjük a kisgyermekek nevelését szolgáló pedagógiai törekvéseket, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy az esztétikai-művészeti kultúra megalapozása jelentős szerepet játszott már az ókorban is.
Napjaink óvodai nevelésének is alapvető célja az óvodás korú gyermekek műveltségének megalapozása, a művészetek esztétikájának felismertetése, esztétikai fogékonyságuk fejlesztése, esztétikai érzelmeik bővítése. Óvodai nevelésünk programjai és gyakorlata biztosítják, hogy a gyermekek minden művészeti ág esztétikájával megismerkedjenek befogadóként és alkotóként egyaránt. A művészi élmények befogadásához, feldolgozásához, esztétikai érzelmeik kifejezéséhez szükséges képességeket óvónőink játékos, tevékenységközpontú foglalkozások keretében fejlesztik.
Az óvoda esztétikai-művészeti nevelésében az egyik legpreferáltabb eszköz a gyermekirodalom, melynek esztétikai érzelmeket fejlesztő sajátossága, emberformáló ereje vitathatatlan. Természetesen az irodalmi tevékenység esztétikai hatásai csak más művészeti ágak ilyen irányú fejlesztő erejével érvényesülnek igazán. Aki felismeri és szereti a mindennapi, a természeti, a művészi szépet, az éli igazán az életet.
Az óvodás korú, 3-7 éves gyermekek előtt - a különböző művészi területek mellett - a gyermekirodalmi alkotások, az irodalmi művekhez kapcsolódó egyéb irodalmi tevékenységek tárják fel az élet szépségét, derűjét, a holnap, a jövendő elé tekintő optimista szemléletet, biztosítva számukra a vidámságot, a tréfát, a humort, az örömteli játékot és egyben a mindenki által átélhető esztétikai élményt. Az irodalmat - a szó, a nyelv művészetét - éppen ezért illeti meg kiváltságos hely az óvodai nevelésben. Vissza