A Gellérthegy és a magyar örökélet

Előszó

Ezt a kis könyvet annak a "Gellérthegyi Kálvária és Barlangtemplom Egyesület"-nek nagyszabásu, országos akciója ellen bocsátom utjára, amely látszathazafiaskodás ürügye alatt Buda történelmi várhegye után a magyar főváros fölött emelkedő másik hegyormot is le akarja foglalni egy hitfelekezet propagandája számára. Az alábbi vázolandó közvetlen indokokon kivül olyan lelkikényszer folytán irtam az abban foglaltakat, mint öt év előtt a "Magyar ujjászületés" cim alatt megjelent könyvemet, harmadfélév előtt a "Magyar kegyelethaldoklás"-ról szóló tanulmányomat, amidőn láttam, hogy nem akad más magyar, aki azok igazságait föltárja az illetékes tényezők s a nemzet előtt.
Bevallom azonban, hogy opportunitásból, gyávaságból, büdösen, hazafiatlanul most is sok fájó magyar igazságot elhallgatok s a mindenki által eltürhető jogos kritika határait sem közelitem meg. A Nemzeti Pantheon és a Történelmi Muzeum szükségességének indokait, valamint a legszentebb magyar siroknak állapotát még elég bátran el fogom mondani, az utóbbiak lezüllesztésének lelki, vallási, politikai, nemzeti indokait, főképen a befogadott idegen iparosok, kereskedők, nyakunkra zuditott császári zsoldosok, fináncok, zsandárok unokáinak a magyar nacionalizmussal való visszaéléseit ellenben csak futólagosan fogom érinteni, mert is évek sora óta fokokozott mérvben tudom, szenvedem azt, hogy Krisztustól és Koppánytól kezdve még a legjogosabb kritikáért is minden ellenfelén nemtelen bosszut állott, a világ két legérzékenyebb és legbüdösebb tényezője: a klerikalizmus és az álnacionalizmus. Nemtelen bosszut állt, mert - szerintük - nekünk félig, agyonvert, haldokló magyaroknak a föl-följajduláshoz sincsen már jogosultságunk! Vissza