A református istentiszteleti hely fogalma és megépitésének irányelvei

Előszó

Részlet a lapból:

Egyike a köztudatba átment tévedéseknek az, hogy a református egyháznak sem hazánkban, sem idegenben nincsen sajátos építészeti követelménye az istentiszteleti helye megépítésénél, ... nincs külön templomstílusa. Próbáljuk ezt a kérdést elfogulatlanul tisztázni. "A református istentiszteleti hely fogalma és megépítésének irányelvei" lesz e rövid fejtegetés tárgya.
A kérdés ma sokkal fontosabb, mint bármikor is volt a multban. Ugyanis a reformáció századában eleink nem építettek templomokat, hanem a városok és falvak kollektív egész módjára fogadták be a reformátori irányzatot, és így a templom is velük ment. Az addigi templomok képektől, oltároktól, orgonáktól stb. megtisztítása dogmatikai okokból történt. Nem a művészetet akarták megsemmisíteni, csak a dogmatikailag botrákoztatót eltávolítani. Hogy mennyire csak dogmatikai okok vezették az akkori közszellemet, semmi sem mutatja jobban, mint a XVI-XVII. századból reánk maradt templomok szószékének a régi középkori helyén meghagyása. Ugyanis a szószéket nem dobták kis, de nem is helyezték megfelelőbb helyre, hanem meghagyták a templom egyik oldal-falának, vagy oldal-hajója oszlopsorának közepén, hol a szónok előtt alig ülnek, a hallgatóság zöme jobb és balkeze felől esik, s így a szószék elhelyezése művészetileg is értelmetlen, liturgikailag pedig példátlanul káros. De mert dogmaticum nem kapcsolódott hozzá, megmaradt. Vissza