Iparvállalatok külkereskedelmi tevékenységének gazdasági kérdései

Előszó

Az új gazdaságirányítási rendszer célul tűzte és sikeresen el is érte, hogy a vállalatok a gazdálkodás komplex mutatójának, a nyereségnek az optimumára törekedjenek. Ehhez, a nyereségoptimum eléréséhez kapcsolódik exporttevékenységük is. Annyiban érdekeltek a vállalatok az exportban, amennyiben az javítja gazdasági mutatóikat, a vállalati kollektíva és az egész vállalat anyagi gazdasági helyzetét.
A vállalatok parciális export-import tevékenysége szerves része a népgazdaság teljes külkereskedelmi forgalmának. E tevékenységre általában a népgazdaság szempontjából kedvezőnek tekinthető változási tendenciák jellemzőek. Megállapítható, hogy az 1968-1970-es években a külkereskedelmi forgalom igen dinamikusan, a tervezettnél gyorsabban, mintegy 41 %-kal növekedett. Többé-kevésbé fennmaradt a szocialista-tőkés forgalom korábbi, kétharmad-egyharmados aránya. A forgalom kedvezőnek tekinthető alakulását elősegítette, hogy 1970-ben a tervezettnél jóval gyorsabban növekedett a szocialista országokból származó behozatal. (Ehhez nagymértékben hozzájárult többek között a vállalatok részéről folytatott piacfelmérő munkának az utóbbi években történt kiszélesedése, a baráti országok szállítókészségének javulása stb. is.) A változás következtében a szocialista import növekedési üteme kb. hasonló lett, mint az exporté, amely hozzájárult a kiegyensúlyozott fejlődéshez. Az 1971-es év már nem minősíthető ilyen kedvezőnek. Az erőteljes import nem párosult megfelelő export-dinamikával, ami számos feszültség forrása lett. Vissza