Iránymutató

Előszó

A magyar szociális biztosítás legfontosabb része az egészségügyi szolgáltatás. Vajjon lehet-e takarékoskodni ezekben a szolgáltatásokban? A közösség érdeke a kötelező takarékoskodást előírja, ennek a takarékoskodásnak azonban nem szabad a betegek hátrányára lenni. Az intézeti igényjogosult betegeknek gyógyszerrel ellátása terén nézetem szerint oly módon érjük el a kitűzött célt, ha mindig ésszerűen és a korszerű orvostudomány szellemében járunk el. Ennek egyik eszköze a gyógyszerrendeléssel kapcsolatos visszaélések megszüntetése és megelőzése. Ezekre vonatkozólag az Intézet már adott ki rendelkezéseket, melyeknek lelkiismeretes végrehajtásától függ természetesen az eredmény. Döntő jelentőségű azonban az, hogy gyógyszeres kezelést csak akkor írjon elő az orvos, amikor ennek szükségessége tényleg fennforog. Mennyire különbözik a higgadt, nagy tudással rendelkező orvos egyszerű recepturája a sekélyesebb tudású, sokszor kapkodó orvos polypragmasiájától. Azt hiszem, ha az orvosok tényleg csak akkor rendelnének gyógyszert, amikor a betegség gyógyításában erre feltétlenül szükség van és csak azt a gyógyszert rendelnék, mely az orvosi tudomány mai állása szerint vitán felül hatásos, a gyógyszerrendeléssel való takarékoskodás jó részben önmagától megoldódnék.
A közelmúltban az egyik vidéki kerületi pénztárnál jártam és ott az orvosok azt a kívánságukat fejezték ki, hogy szeretnének rövid áttekintést kapni a belgyógyászati gyakorlatban előforduló fontosabb terápiás módozatokról, amelyek korszerűség mellett számot vetnek egyfelől a gazdaságosság alapelveivel, másfelől a jelenlegi kényszerűségből fakadó rendkívüli viszonyokkal is. Kérésüket most teljesíteni akarom és az alábbiakban adom közre a belgyógyászati terápiás eljárások szerény vázlatát, mely talán támogatni fogja a szociális biztosítás orvosait nehéz munkájukban.
Az új Gyógyszerrendelési Útmutató megjelenése egyébként közvetlenül küszöbön áll. Vissza