Bilkei Pap István

Előszó

Még olyan frissen él emlékezetünkben elhunyt professzorunk nemes alakja és egyénisége, hogy sokszor úgy érezzük, eltávozott, de visszatér hozzánk, újra belép majd az Alma Mater régi kapuján, jön fölfelé a lépcsőn s köszönt minket meleg szeretettel, úgy mint tette hosszú éveken át. Meg kell szoknunk azt a gondolatot, hogy elment o is a minden élők útján, átment az életbe. Nem beszélhetünk vele többé, de szólhatunk róla és ő tanít minket még halála után is, mély hitével, nagy tudásával, bölcseségével és egész életével. Az írás intését követjük, midőn ez estéli órán megemlékezünk róla, az előttünkjáróról, aki szólotta nékünk az Isten beszédét. (Zsid. 13:7.)
1. Kora. Bilkei Pap István neve, élete, sokoldalú munkássága egy darab egyháztörténelem. Azt a korszakot, amelybe munkás életének legnagyobb része esik, magyar ref. egyházunk történetében a lelki ébredésre, az egyházi élet megújítására való szent vágyakozás és törekvés jellemzi. Átmeneti korszak ez, telve sok kérdéssel és kereséssel, ma is fennálló és rég megoldott problémákkal, sok tévedéssel és kísérlettel. Ugyanekkor a hősies kezdeményezés korszaka ez, lángoló hittel, forró vallástétellel és áldott gyümölcsökkel. A 80-as évektől kezdve kicsiny, szerény, mustármagnyi kezdettel megindul a magyar belmissziói mozgalom, az evangelizáció és diakonia munkája. Hogyan lehet megnyerni a Krisztustól elidegenedett lelkek sokaságát, hogyan lehet őket visszavezetni Krisztushoz? Ez volt a nagy kérdés. Azután jött a másik. Hogyan lehet az egész mozgalmat egyháziassá tenni, beépíteni az anyaszent= egyház életébe Krisztus, a Király vezetése alatt? Értekezletek, konferenciák, előadások, cikkek, tanulmányok, könyvek és traktátusok szállnak síkra az új élet megindításának és megvalósításának szükségessége mellett. Vissza