Előszó
A műemlékvédelem régi épületek és tartozékaik fenntartásával foglalkozik azért, hogy a későbbi korok embere érezhesse a történelem levegőjét, saját gyökereit és identitását. E nélkül még persze...
Tovább
Előszó
A műemlékvédelem régi épületek és tartozékaik fenntartásával foglalkozik azért, hogy a későbbi korok embere érezhesse a történelem levegőjét, saját gyökereit és identitását. E nélkül még persze lehetne élni, de a külföldre szakadt hazánk fiai közül a legnagyobbak - Neumann János, Szilárd Leó, Szentgyörgyi Albert és mások - soha nem felejtették el nyelvüket, hovatartozásuk tudatát. Felvethető - vannak azért kivételek is, amelyek (akik) erősítik a szabályt -, hogy ezek a tudósok talán azért lehettek ilyen teljesítményekre képesek, mert identitásuk biztos talaján álltak.
Ezért tehát olyannak kell lennie a műemléknek, hogy ezeket az érzéseket bárkiben fel tudja ébreszteni. mi kell ehhez? Elsősorban az, hogy legyen hiteles, vagyis legyen eredeti, vagy olyan legyen, mintha eredeti lenne.
Mi a különbség? Az eredeti - tehát az, amely kétségkívül a kérdéses kor terméke - biztosan hiteles, hiszen azonos önmagával. A hiteles azonban nem biztos, hogy eredeti. A műemlékes szakembereknek az a feladatuk, hogy minél több eredeti legyen a szemünk előtt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor is legyen hiteles.
Ez az eset akkor, midőn egy ledőlt kőfalat, egy részleteiben ismert ablakkeretet kell visszaállítani. Ezt az eljárást a szakemberek anastylosisnak (anasztülozisz) nevezték el. Ilyen a romon a kifagyott kő-, tégladarabok cseréje, a falkorona védelme, a lehullott kődarab visszarakása. Jellege hasonló az egyszerű állagmegóváshoz. De amíg nagy elővigyázatossággal járunk el egy középkori maradvány esetében a régi és új viszonyára vonatkozóan, úgy az időben hozzánk közelebb álló épületeknél nem kell olyan szigorú megkülönböztetéseket tenni.
Vissza