A nagy háború írásban és képben 1/II. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:

MÁSODIK TÁMADÓ HADJÁRATUNK SZERBIÁBAN.

Mikor Oroszország túlereje és teljes készenléte, mozgósításának befejezett volta mindjárt a háború első hónapjában nyilvánvalóvá lett, Szerbia minden veszedelmessége mellett is mellékharctérré vált, ahonnan benyomult csapatainkat visszavontuk. Közülök a Böhm-Ermolli-féle második hadsereg 1914 augusztus második felében az északi harctérre vonult, míg a Potiorek táborszernagy vezette hatodik hadsereg és Frank Liborius tábornok ötödik hadserege délen maradtak Bosznia és Hercegovina és Dalmácia, valamint a déli magyar határok védelmére. Az események e fordulata mellett is azonban éles szemmel kellett figyelnünk a déli harctereket. Hisz az első összeütközés folyamán kapott csapások ellenére is a szerb haderő nemcsak számánál, hanem még inkább emberanyagának elszántságánál és harci módjának ravaszságánál, álnokságánál fogva igen számba veendő ellenfél maradt. Ehhez járult Montenegrónak és seregének reánk nézve hátrányos helyzete határaink földrajzi alakulatánál fogva. A déli harctéren tehát résen kellett állanunk kivált akkor, mikor az Adriai-tengeren megjelent Angolország és Franciaország egyesült földközitengeri hajóhada s ott tüntető műveleteket végzett. E hajóhad működésének nyilvánvalóan nem annyira katonai, mint inkább politikai célja volt. Hisz azt bizonyára nem gondolták ellenfeleink táborában, hogy a mi hajóhadunk harcba bocsátkozik a nálánál négyszer is számosabb argol-francia tengeri erővel. Vissza