Depresszió '88

Előszó

1968-ban jelent meg magyarul Kielholz kis monográfiája "A depressziók diagnózisa és terápiája a gyakorlatban". Az akkor rendkívül hasznos és népszerű könyvecske mára "elévült". Annak ellenére, hogy óriási mennyiségű új ismeretanyag gyűlt össze az elmúlt 20 évben a depressziókkal kapcsolatban, nem jelent meg összefoglaló magyar nyelvű könyv, ami a késlekedő pszichiátriai tankönyvet e témakörben részben pótolhatná. Jelen kötet célja, hogy az elmúlt két évtized kutatási és klinikai eredményeit áttekintse. A depressziók jelentősége több okból is figyelemreméltó. A depressziók - vagy tágabb értelemben vett affektív betegségek - előfordulási gyakorisága megnőtt. Még nagyobb mértékű a növekedés a felismert esetek számát illetően. A pszichiátriai betegségeken belül is "tért hódított" a depresszió, több, korábban inkább neurózisnak tartott kórképet ma inkább nem-típusos depressziónak tartunk, és antidepresszánsokkal eredményesen kezelhetőnek vélünk. De jelentős változások következtek be ismereteinkben is. Megváltozott a depressziók klasszifikációja, új diagnosztikus rendszerek fejlődtek ki, jól definiált kritériumrendszerekkel. A jelenleg alkalmazott gyógyszerek többsége, vagy legalábbis azok alaptípusai, véletlenszerű felfedezések eredményeképp már ismertek voltak a 60-as években. A gyógyszerek hatásmechanizmusának megismerése azonban lázas kutatáshoz vezetett, hogy feltárják a depressziók neurokémiai patomechanizmusát. Ez néhány alkalmazható munkahipotézist eredményezett, amelynek alapján újabb és újabb gyógyszereket fejlesztettek ki. Alapvetően új gyógyszeres (pl. carbamazepin) és nemgyógyszeres (pl. alvásmegvonás, fényterápia) kezelési módok kerültek be a gyógyítási gyakorlatba. A diagnózis megállapításához, vagy az állapot verifikálásához használható biológiai módszerek közül a neuroendokrin tesztek és az alvásvizsgálatok mutatkoztak ígéretesnek. Részben ezekkel kapcsolatos a biológiai ritmusok vizsgálata, ami szintén a depresszió-kutatások egy új fejezetét jelenti. A jelentős fejlődés és sikerek mellett új nehézségek is felbukkantak - terápiarezisztens depressziók, "posztmorbid" személyiségzavarok, a depressziók nem ritka krónicizálódása, családi kommunikációszavarok a depressziósoknál -, amelyek kijózanítóan hívják fel a figyelmünket tudásunk korlátaira és hiányosságaira. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a depresszió pszichodinamikájával, a személyiség és a depresszió viszonyával, valamint a depresszió családi vonatkozásaival külön fejezetekben foglalkozzunk. Fontosnak érezzük azt is, hogy figyelmeztessünk arra, hogy bár az öngyilkosságot "társadalmi betegségnek" tekinthetjük, mégiscsak elsősorban affektív betegségekben szenvedő, sérülékeny személyekben jelenik meg individuálisan. Neves külföldi szakemberek - részben magyar gyökereiknek, részben személyes ismeretségeknek köszönhetően - is vállalkoztak arra, hogy hozzájáruljanak a hazai pszichiátriai irodalom gazdagításához, egy, a pszichiáter képzésben és továbbképzésben is hasznosítható, modern depresszió kötet létrehozásához. Vissza