Előszó
Egy nemzeti stratégia megvalósításában olyan eszközökre van szükség, melyek azt leginkább képesek leképezni, annak szemléletét a gyakorlatban is visszaadni, a stratégiai dokumentumokban lefektetett célokat a leghatékonyabban megvalósítani. Különösen igaz ez a rejtett vagy rejtőzködő társadalmi problémák kezelésére, melyek a közösségi lét mélyén lappanganak, annak diszfunkcióiból származnak, s amelyek ha előtörnek és láthatóvá, manifesztté lesznek, már nehéz állami-közigazgatási eszközökkel hatást gyakorolni rájuk. A kábítószer-fogyasztás kérdése ilyen, mely a használat szintjén elsősorban is a társadalom hajszáleres, finomhangolású kommunikációs közegében nyer elfogadást, a kortársak csoporthatásain keresztül kap támogatást, és a szülők, tanárok, normatív környezet legtöbbször rövidzárlatos reakciói következtében mélyül el. Ezért volt fontos, hogy egy olyan instrumentumot találjunk, melynek nem az információ csupán a tárgya, eszköze és célja, hanem mi magunk, vagyis a közösségi attitűd, mely legközvetlenebbül képes hatással lenni a probléma alakulására.
A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok világa minden bizonnyal egy ilyen eszköz. Közösséget hoz létre, megszünteti az eszköztelenség érzését, otthonosságot teremt a különböző intézmények és azok szemlélete között, biztosítja a közös cselekvés feltételeit, közös gondolatok, stratégiák kidolgozását teszi lehetővé, egyeztetett akciókat eredményez. Lefordítja a Nemzeti Stratégiát a helyi beavatkozási színterek valósága számára, megfogalmazza a sajátos helyi stratégiákat szoros együttműködésben az országos cselekvési programokkal, és kialakítja a helyi együttműködések koalícióját. Ebben a minőségében kiemelkedő eszköze az ún. társadalmi megelőzésnek, az egészségfejlesztés mindennapokra kiható gondolkodásának, hiszen nem csak szakmai programokban, hanem közösségi cselekvésekben, tudatosságokban, és egyáltalán az összefogásban hisz. Megérti, elfogadja és erősíti, hogy egymásból következünk, de eredményeink is egymással összhangban valósulhatnak meg.
Helyben kezdeményez, miközben átfogóan gondolkodik. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a probléma kialakulásához térben és időben kell a leghatékonyabbá válni. Fel kell adni azt az önáltató gondolkodást, miszerint egyedül az állami intézmények támogatása, lassú fejlesztése a közösségi színtereken, és különösen is a drogfogyasztók körében jelentős eredményt érhetne el. Ezzel szemben azonban a helyi szinteken megvalósuló összefogások, tudatosulások, a helyi közösségi erőforrásokat is használni kívánó beavatkozások jelenhetik a megoldást, ha megkapják ehhez a helyi vezetés és az állam támogatását egyaránt.
Vissza