Számtan I-II.

Előszó

Az 1899. évi 32,818 sz. vallás- és közoktatásügyi ministeriumi rendelettel kiadott tanterv a számtan-tanitás dolgában lényeges változtatásokat nem tett. Mindössze a heti óraszámot állapította meg az eddiginél czélszerüebben, a mennyiben az első osztályban heti 4 órát tűzött ki, s a tárgyi körök határozottabb hangsúlyozásával a számtan és a többi ismeretkörök között szorosabb kapcsolatot létesített. A tulajdonképeni számtani anyagon nem is lehet valami mélyreható változtatásokat tenni; mert Adam Riese illetőleg Maróthi a világ végéig tekintélyek fognak maradni, s Ahmes papyrusa óta a hármasszabály természetén lényeges változás nem történt. De a számtan-tanitás módjában lehet haladásokat constatálni. Most már a számtan nem elégszik meg a számtani igazságoknak abstract példákon való bemutatásával, hanem anyagát a többi ismeretkörből véve, némileg az utóbbiak szolgálatába lép sazok megszilárdulását hathatósan támogatja. A deductiv módszer helyébe az inductiv módszer lép. A szabályok ürességét a gondolkozva számolás tartalmassága váltja fel.
Számtanom megírásánál ezek az elvek vezettek; s ha kívánatos lett volna a tantervi utasítások becses tanácsait követni, azt hiszem, hogy az utasítások megjelenésében tapasztalható késedelemből müvemre kár nem fog háramlani. Feladatomul tűztem ki azt, hogy Számtanom alapján a tanuló: 1. megtanuljon gyorsan és biztosan számolni; 2. a számtan tiszta törvényszerűségével a tanulót helyes gondolkodásra szoktassam; 3. ismereteit a köznapi élet, hazánk mindennemű viszonyai és egyéb ismeretkörök felhasználásával gyarapítsam, és végül 4. biztos alapot nyújtsak neki a később megszerzendő algebrai ismeretek számára.
Azt hiszem, hogy ezen 4-féle czél mindegyike a számtantanításnál kiváló fontosságú. A 2. az 1-sőt föltételezi, mert ha az asztalos a gyalut, a fűrészt, a vésőt nem tudja kezelni, akkor nem asztalos. A 3. alapján a számtan a nemzeti nevelés szolgálatában áll. Vissza