Talajmechanika alapozás I.

Előszó

A régi építmények sokszor több m széles alapfalakkal készültek. Ma sokkal karcsúbb, légiesebb épületszerkezetek épülnek, kevesebb anyagból. Régebben, amikor az építőanyagok tulajdonságait nem ismerték annyira, mint ma, az egyes építményeket a tapasztalatok alapján kialakult irányelvek szerint nagyobb biztonsággal tervezték és építették. A fő súlyt a külső, látható részekre fektették, a föld alatti részekkel az alapozással nem sokat törődtek. Az alapokat ugyan érzésből szélesebbre építették, mint a falakat, ha pedig szemmelláthatóan a talaj nem volt kellően teherbíró, az épület terhét cölöpökkel továbbították a mélyebben fekvő, teherbíró talajrétegre. Az ilyen építmények nagy része kétségkívül időállónak bizonyult. A túlméretezés azonban az építkezések számának és az építőanyag értékének növekedése miatt ma már nem gazdaságos, és nem is mindig kivitelezhető. A figyelem ezért olyan eljárások felé fordul, amelyek segítségével építményeinket gazdaságosabban tudjuk kivitelezni. A talaj és az építmény közötti kölcsönhatást először katonai erődítések tervezésénél vizsgálták. Meg kellett állapítani azt az optimális támfal vastagságot, amely a mögötte levő háttöltés nyomását károsodás nélkül elviseli. A vasút- és útépítés fejlődésével századunk elején előtérbe kerültek a földcsúszásokkal kapcsolatos vizsgálatok, a talaj vízáramlási, valamint az alapozási kérdések. Űj tudomány fejlődött ki: a talaj és a rajta vagy benne levő műszaki létesítmény kölcsönhatásával foglalkozó talajmechanika. Minden épület, híd, töltés, útpályaszerkezet, vasúti pálya stb. a terheléseket a talajnak adja át és állékonysága nagyrészt az alapozástól függ. Más esetben a talajjal, mint építőanyaggal dolgozunk, pl. vasúti töltést, árvédelmi gátat, útbevágást stb. készítünk. A talajmechanikának az a feladata, hogy segítséget adjon az alapozások és a földmüvek gazdaságos és biztonságos tervezéséhez, eszközöket adjon a talaj viselkedésének megfigyelésére, és ezeknek a megfigyeléseknek az építmény állékonysága érdekében való hasznosítására. A talajmechanika főbb tárgykörei: a talajok fizikai tulajdonságainak leírása, számszerű jellemzése, a földnyomás nagyságának számítása, teherbírási kérdések, süllyedésszámítás, rézsüállékonysági vizsgálatok. A talajmechanika a talajt kis mintákon, kis környezetben vizsgálja. Építményeink azonban sok esetben olyan hatásoknak vannak alávetve, amelyek nagyobb környezetben jelentkeznek. Pl. az út-vasútépítések annyira megváltoztathatják a földtani egyensúlyt, hogy földmozgások, vízfeltörések állhatnak elő, és ezek a létesítmény állékonyságát veszélyeztetik. A 6. sz. Budapest-Pécs-barcsi főút Mecseknádasd utáni szakaszát mozgásra hajlamos hegyoldalon vezették. A lejtő egyensúlyát a bevágással megbontották és több ezer m3 föld csúszott az útra. A helyreállítás megtervezésénél a feltárásokat a földtani felépítésre is ki kellett terjeszteni. A tapolcai vasútvonal Balatonakarattya-Fűzfő közötti szakaszán a földmozgások miatt a vonalat többször át kellett helyezni, ma a vasút és a vele párhuzamosan vezetett út egy szakasza a Balaton medrébe épített töltésen halad. A dunaújvárosi magaspart omlásai miatt a veszélyeztetett területen építési korlátozásokat kellett elrendelni. Vissza