Sugárveszély - sugárvédelem

Előszó

Ma már alig múlik el nap, hogy az újságok, a rádió, a televízió ne közölnének híradást arról, hogy valahol a Földön vagy akár a világűrben radioaktív anyagot robbantottak. Ezek a kísérletek valamennyien a rombolás, a pusztítás eszközeivé alakulnak át akkor, ha a féktelen imperializmus kirobbantja a háborút. Így szólnak a hírek és ez az oka annak, hogyha bárki radioaktivitásról hall vagy olvas, elsősorban pusztulásra, halálra gondol, arra, ami az emberiség történetében egyszer már megdöbbentő valóságként is előfordult Hirosimában és Nagasakiban.
De sokakban merül fel az a gondolat is, hogy radioaktivitás nemcsak pusztítani képes, hanem - amint ez általánosan ismert - gyógyítani is. Hiszen Marie Curie már 1898-ban felfedezte a rádiumot és a polóniumot, s a radioaktivitással kapcsolatos kutatásaiért 1903-ban férjével és H. Becquerellel együtt fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. Az azóta elmúlt fél évszázad alatt a rádium bevonult az orvostudomány gyógyító eszközei közé, és a daganatos betegségek elleni küzdelem fegyverévé alakult. Ha ez így van, vajon a természettudományok fejlődése megállt-e a radioaktivitás vonatkozásában a rádium felfedezésénél, illetve gyógyító eszközként való felhasználásánál? Csak a pusztulás és rombolás tudta szolgálatába állítani az időközben elért eredményeket, amelyek a magfizikai kutatások nyomán jöttek létre? Vissza