Rádióelektronikai harc korunk háborúiban

Előszó

A fegyveres küzdelmek történetét vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a háborúkban egymást követték az olyan új típusú haditechnikai eszközök, amelyekkel a szemben álló felek meglepetést okoztak egymásnak, és alkalmazásukkal esetenként átmeneti, illetve döntő sikereket értek el. Az új haditechnikai eszközök megjelenése - mint Marx és Engels is bizonyították - változásokat idézett elő a hadseregszervezésben, a hadművészetben, - a hadászatban, a hadműveletben és a harcászatban. Ugyanakkor igen sok kiváló képességű hadvezér nem ismerte fel, illetve félreértelmezte a technikai eszközök s7zerepét és jelentőségét, s sikereinek bűvkörében élve nem tartotta szükségesnek sem a technika, sem pedig a hadművészet egészének vagy részterületeinek a korszerűsítését. Napóleon például, aki tüzértisztként kezdte pályafutását, és hadvezéri zsenialitását még ellenségei és legelfogultabb kritikusai sem kérdőjelezték meg, éppen a tüzérséget, illetve annak fejlesztését elhanyagolta. Emellett mereven ragaszkodott az oszlopharcászathoz, a frontális támadáshoz, tekintet nélkül az ezek okozta nagy veszteségekre. Számos korabeli tudós, feltaláló haditechnikai jellegű javaslatait lesöpörte az asztalról. Ez önmagában azért is tűnik különösnek, mivel tőle származott a híressé vált mondás, amelyet a szíriai hadjáratban a mameluk lovasság támadásakor kiáltott: "A szamarakat és a tudósokat középre!" E parancs minden sértő szándék nélkül arra utal, hogy a nélkülözhetetlen teherhordó állatokat és a tudósokat biztonságba kell helyezni. Vissza