A beteg gyermek

Előszó

Hónapok óta dul a háboru a balkánon s egymást ölik az emberek, különböző jelszavak alatt s ezrével pusztul a legértékesebb emberanyag, úgy, hogy évtizedek kellenek ahhoz, hogy a hiány legalább részben pótolva legyen, s nemzetek újból talpra álljanak. Ellentétben evvel mi orvosok nem egyszer vért izzadunk, hogy egy-egy emberéletet megmentsünk s a gyermekorvos még az éretlen, alig egy kilós koraszülöttet is oly viszonyok közé igyekszik helyezni, hogy az életnek megtartható legyen. S ha fáradságos céltudatos munkáját siker koronázza, a tudomány diadalt ül, mert ismét egyszer legyürte a leselkedő halált. Mert kell, hogy manapság minden vonalon megóvjuk az emberanyagot s különösen a gyermekanyagot, mert a kulturállamok legtöbbjében fokról-fokra, évről-évre megdöbbentően csökken a születések száma s az elnéptelenedés, depopulatio veszélyét eredményesen csak a halálozás, különösen a gyermekhalálozás csökkentésével ellensúlyozhatjuk. A gyermekhalandóság csökkentése tehát nemzetgazdasági kötelesség s ezen kötelességtől való áthatottság eredményezte mind a társadalom munkájában, mind az állami gépezetben a puerikulturának mind nagyobb és nagyobb körben való felkarolását, úgy hogy manapság már a művelt államok mintegy nemesen versenyeznek egymással az állami és társadalmi gyermekvédelem és gyermekmentés üdvös és hathatós munkájában.
Művecském célja a beteg gyermekről való gondoskodás történeti fejlődését, magyar vonatkozásokkal, nagy körvonalakban előtárni. Vissza