Előszó
Amidőn a besztercebányai „Madách-Társaság" arra határozta el magát, hogy Böhm Károly életét és munkásságát tárgyaló művet ád a nagyközönség kezébe, tette ezt nemcsak azért, hogy a magyar tudományos...
Tovább
Előszó
Amidőn a besztercebányai „Madách-Társaság" arra határozta el magát, hogy Böhm Károly életét és munkásságát tárgyaló művet ád a nagyközönség kezébe, tette ezt nemcsak azért, hogy a magyar tudományos világ előtt tanúbizonyságot tegyen arról, hogy a Társaság is meghódol Böhm Károly tüneményes éles elméje előtt; hogy ő is elismeréssel adózik Böhm Károly műveiben lefektetett eszmék, gondolatok nagyszerűségének; hogy háláját kívánja leróni Besztercebánya város nagy szülöttével szemben, aki megvetve önálló filozófiájának alapjait, dicsőséget hozott szülővárosára, nemzetére, az egész magyarságra; hanem éppen a nagyközönség figyelmét akarta felhívni arra a kiváló férfiúra, akinek eszméi kell, hogy üdítőleg, felfrissítőleg, termékenyítőleg hassanak a forrongásban levő társadalmunk, szociális mozgalmaink, tudományos irodalmunk, esztétikai Ízlésünk, kritikai munkálkodásunk ideáinak és ideáljainak megvalósításában, a „szép, jó és igaz" kultuszának megnemesítésében, megszerettetésében, művelésében és követésében.
Nem szokatlan dolog ez a külföldi irodalomban sem.
Elég példáúl Reinhold Károly Leonhardnak a híres „Briefe über die Kant'sche Philosophie" című művére hivatkoznunk, amely elsőben és leghatékonyabban járult hozzá a „Kritik der Vernunft"-nak a művelt közönségben való elterjesztéséhez.
Böhm Károlynak a magyar nagyközönséggel való megismertetése lebegett tehát legelső cél gyanánt a Madách-Társaság előtt, amikor e mű kiadására vállalkozott.
Három kötetben foglaltuk össze mindazt, amit Böhm Károlyról és munkásságáról most elmondani, megírni tudtunk.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal