Zala megye településeinek címerei és zászlai

Előszó

A könyvbe belelapozva azonnal megállapítható, hogy címéhez képest többet, de részben kevesebbet is nyújt. Többet annyival, hogy a könyvben szereplő településeknek nemcsak címereit és zászlait mutatja be, hanem tartalmazza a régi pecsétábrázolásokat is, történeti keretbe ágyazva. Kevesebbet viszont abban a tekintetben, hogy - az előfizetéses kiadás természete miatt - csak azon települések szerepelnek benne, amelyek könyvvásárlással támogatták a megjelenést. A jelenlegi címerek, zászlók használatát önkormányzati rendeletek szabályozzák. A kötetből hiányzó települések hozzájárulása nélkül, címereik és zászlaik közlésére nem volt lehetőség. A szerzői jogok miatt nem lehetett változtatni a címertan szabályai szerint kifogásolható ábrázolásokon, leírásokon, a jelképek magyarázatán.
Célunk, a mai ismeretek alapján bemutatni a települések régi és jelenlegi önigazgatási jelképeit. A kötet nem szakkönyv, inkább az érdeklődők számára készült útmutatónak tekinthető, ezért a leírások szóhasználata kerüli a nem közismert szakkifejezéseket. Ezzel az volt a célunk, hogy olvasmányos formában minél több új ismeretet szerezhessen az, aki kezébe veszi ezt a kiadványt. A pecsétleírások mellett néhány szóban bemutatásra kerülnek a települések fontosabb történeti adatai is, melyek megírásánál a Zala Megyei Levéltárban található Helytörténeti Lexikont és Holub József adatait használtuk fel.
A pecsétek alapvető feladata az íratok hitelesítése volt. Zala vármegyében a XVI. századig a nemesi családok és a hiteles helyek használtak okleveleik megerősítésére pecséteket. Az 1500-as évek után a vármegye mezővárosai, majd az 1700- as években a községek és intézményeik kezdték el használni a pecséteket az általuk kiadott kiadványok hitelesítésére. A XIX. század elejére Zala vármegyében általánosan elterjedt a pecséthasználat. Vissza