Újgörög társalgási zsebkönyv

Előszó

Az újgörög nyelv az ógörögből fejlődött ki; aki tehát eléggé ismeri az ógörögöt és elsajátítja az újgörög kiejtést, aránylag kevés fáradtsággal tanulhatja meg a mai görögök nyelvét. Ez elsősorban a szókincsre vonatkozik, és csak másodsorban a nyelvtanra.
Könnyebbséget jelent továbbá az újgörög nyelv tanulásában az, hogy számos görög szó közismert a nemzetközi tudományos, irodalmi, művészettörténeti és egyéb terminológiából. Nem kevésbé könnyítik meg az újgörög nyelv tanulását a más idegen nyelveket is beszélők számára az újgörögben meghonosodott - elsősorban latin, olasz, francia és angol - jövevényszavak. (Megjegyezzük, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - szláv jövevényszó az újgörög nyelvben elenyészően kevés akad; a szláv nyelvek ismerete tehát semmiféle gyakorlati segítséget nem nyújt az újgörög nyelv elsajátításához.)
Fel kell hívnunk a figyelmet egy sajátosan görög nyelvtörténeti jelenségre: a kétnyelvűségre (dhighlosszia), amely a korai középkortól mindmáig jellemzője a görög nyelvnek. Ugyanis a mindennapi érintkezésben használatos, egyszerűbb népnyelv, a "dhimotiki", amely már elég régóta a szépirodalom, a költészet általánosan elfogadott nyelve is, csak néhány éve tört magának utat a közoktatásba, a tudományba, a közigazgatásba, a hírszolgálatba stb., ahol korábban a többé-kevésbé régies és mesterségesen kialakított "katharevusza" szinte egyeduralkodó volt. Vissza