A Marosi gyógyiszap és a Makói gyógyvíz

Előszó

Tisztelt Olvasd !
A marosi gyógyiszap hatásának ismerete közel fél évszázadra vagy még annál is hosszabb időre nyúlik vissza. A gyógyiszappá nyilvánítás is már közel három évtizede megtörtént, mégsem terjedt el a használata olyan mértékben, ahogyan azt a gyógyhatása alapján megérdemelné.
A legfájóbb az, hogy a „Szülővárosában", Makón, használják a legkevésbé, különösen egészségügyi vonalon. Időnként fel-fellobbannak a lokálpatriotizmus lángjai a megismertetés érdekében, de sok minden ok, gyakran a közöny miatt, azok ki is alszanak.
Most egy olyan időszak van, amikor ezek a lángok ismét gyulladoznak. A szerkesztő vette magának azt a bátorságot, hogy a lángok fenntartása érdekében megjelentesse ezt a kötetet, amelyben a gyógyiszapról eddig megjelent tanulmányokat foglalta össze és bocsájtja elsősorban az egészségügy és a gyógyturizmus rendelkezésére, kérve őket is a lángok táplálására.
A tűz szítását segíti az az örvendetes esemény, hogy 1988. szept. 5-éa a makói Termálfürdő hévízkútjának vizét „gyógyvízzé" nyilvánították, így megnyílt a lehetőség egy régi vágy : a gyógyiszap - gyógyvíz - gyógyszállón gyógyhely koncepció valóraváltásához, illetve a megvalósítás reális lehetőségeinek megkereséséhez.
A szerkesztő reméli, hogy ezúttal sikerül a tüzet folyamatosan ébrem tartani, melyhez a Makói Kórház, a Csongrád megyei Vízmű Vállalat, a debreceni Nagyerdei Gyógyfürdő és a Makói Városgazdálkodási Vállalat összefogása nyújtja a reményt.
Abban a reményben adja közre a Makói Városgazdálkodási Vállalat ezt a tanulmánykötetet, hogy ezzel elősegíti, előmozdítja a marosi gyógyiszap és gyógyvíz egészségügyi jelentőségéhez méltó érvényesülési útját, és ehhez kéri a Tisztelt Olvasó aktív segítőkészségét.
A szerkesztő Vissza