Palaeopathologia III.

Előszó

Már régen foglalkoztatott olyan könyv megírásának gondolata, amely egyfelől a tudománytörténet kapcsán, másfelől az anthropologiát és a szomszéd tudományokat egyaránt érdeklő reális leletek, hiteles vizsgálati adatok alapján bemutatná az anthropologia centrális helyzetét és összekötő, integráló szerepét a természettudományok, orvostudományok és társadalomtudományok között.
Úgy érzem, hogy ilyen könyvre, sőt könyvekre, mind az egyetemes, mind a hazai tudomány keretén belül nagy szükség van. Ilyen kísérletek már külföldön is történtek. Közülük itt most csak H. Grimm berlini professzor Einführung in die Anthropologie, Jena 1961 című, nagyon hasznos könyvére hivatkozom, amely máris sok megértő barátot szerzett tudományunknak, és a fogalmak tisztázásához is nagymértékben hozzájárult. Az embertan tudománya ugyanis 100 év előtti keletkezése és felvirágzása óta egyfelől igen nagy mértékben kibővült és differenciálódott, másfelől éppen ezért a legkülönbözőbb tudományok köréből jöttek kutatók, akik anthropologiai vonatkozású témákkal foglalkoztak, úgyhogy lassan elhomályosodtak a régi, élesnek hitt határok.
Egyben olyan törekvések is kezdtek megnyilvánulni, amelyek az anthropologia fogalmát, körét, tartalmát a legkülönbözőképpen, néha egymással teljesen ellentmondóan, magyarázták, vagy az anthropologiának hol ezt, hol azt a részét eredeti szerves egészéből kivágni s egy-egy részletkapcsolat révén más-más szomszédtudomány keretébe átsorolni próbálták. Sőt, akadtak, akik az anthropologiának mint egységes tudománynak a létét is kezdték kétségbe vonni. Ehhez járultak a század első felében a fajkérdéssel űzött súlyos politikai visszaélések, amelyek az anthropologia egyes nagy fejezeteinek, ágainak (rasszanthropologia, társadalmi embertan stb.) már létét is fenyegették, s tudományunkat a többi tudománnyal szemben teljesen jogtalanul és igazságtalanul, mind az oktatásban, mind a tudományos kutatásban, mind a publikációs lehetőségekben, igen hátrányos helyzetbe szorították. Ezért nagy örömmel fogadtam 1957-ben, majd közelebbről 1962-ben az Orvostörténeti Könyvtár igazgatójának, Palla Ákosnak felkérését, hogy az Orvostörténeti Könyvek sorozatában, a Palaeopathologia keretében, írjak egy könyvet a praehistorikus trepanációról és orvostörténeti vonatkozású exhumálásaimról.
Örömmel fogadtam a megtisztelő felkérést azért is, mert egyfelől a kérdéssel már régóta foglalkozom, másfelől úgy érzem, hogy e könyv keretében alkalmam nyílik a fent érintett törekvéseknek legalább részbeni megvalósítására. A praehistorikus trepanáció ugyanis, mint látni fogjuk, az anthropologiának szinte kezdetétől fogva egyik centrális problémája, amely vörös fonálként húzódik végig az embertani tudomány egész 100 éves történetén, s közben mind szorosabb vonatkozásba került az orvostörténettel, sebészettel, palaeopathologiával, praehistoriával, régészettel, összehasonlító ethnologiával, vallástörténettel, társadalomtörténettel stb. is. Vissza