A Pannon régió élő öröksége

Fülszöveg

Könyvünk a Pannon régió értékeit, biológiai sokféleségét mutatja be. Aktualitását két kerek számú évforduló erősíti. Száz éve hunyt el a Kárpát-medence élővilágának és népének legsokoldalúbb kutatója, az utolsó magyar polihisztor, Herman Ottó, akinek életművében páratlan egységbe forrt a természet és a hazaszeretet. Csupán tíz éve viszont annak, hogy csatlakoztunk a természet megőrzésének európai hálózatához, a NATURA 2000 rendszerhez. Ebben a Kárpát-medence különleges jelentőségű terület. Minden oldalról hegyvidékek veszik körül, amelyek a növényzet és az állatvilág terjedési folyamatait korlátozzák és megszűrik, izoláló hatásuk révén viszont azt is lehetővé teszik, hogy az itt megtelepedő élőlények és közösségeik a saját önálló evolúciós útjukat járják. Ezért az életföldrajzi területi beosztások a Kárpát-medencét önálló egységként kezelik. Értékét jól jellemzi, hogy az Unió területének mindössze 3 százalékát kitevő Pannon régióban 55 olyan élőhelytípus van, amelyet az élőhelyvédelmi irányelv I. melléklete mint közösségi szinten védett élőhelytípust sorol fel. Az irányelvek II. melléklete azokat a fajokat sorolja fel, amelyek területi védelmi intézkedésekkel is megőrzendők. Számukra - élőhelyeikkel együtt - különleges természetmegőrzési területek jelölendők ki. Régiónkban 156 ilyen faj fordul elő. Közülük 29 az endemikus, kizárólag erre a régióra jellemző faj. Különösen a Kárpát-medence peremterületeire jellemző az életföldrajzi színezőelemek változatossága. Ilyen például az Alpok-alja, ahol a kelet-alpesi és a nyugat-balkáni hatások találkoznak, de ilyenek a Dél-Dunántúl dombságai és hegyvidékei, ahol erős a mediterrán ás a balkáni hatás; a Bánát hegyei és az Erdélyi-szigethegység. Sajátos hatások torlódnak a Gömör-Tornai karsztvidéken, ahol kárpáti flóra- ás faunaelemek találkoznak a medence dombsági-síksági részeire jellemző pannon és szubmediterrán fajokkal. Hasonló találkozások színtere a Kárpátoktól izolált Bükk-fennsík, vagy Tokaj-Hegyalja, ahol a pannon jelleg erős kontinentalitással párosul. A kontinentális hatások főként a medence belső, síksági területeire jellemzőek. Számos faj a pontuszi sztyeppekkel közös, de vannak Dél-Szibériáig és Mongóliáig húzódó elterjedésű fajaink is. A sziki és homoki gyepek fajai viszont már a turáni ürömpuszták felé mutatják a kapcsolatot. Mindezt a szavakon túl, a jellemző élőhelyek és fajok sokaságának képeivel mutatjuk be. Vissza