Előszó
Üdv az olvasónak!
Az ujév kezdetén fogadják hazánk méhészei legmelegebb és rokonszenves üdvözletünket.
Ha van a társadalom nagy mezején, a kik megérdemlik az üdvözletet, ugy önök azok, a kik...
Tovább
Előszó
Üdv az olvasónak!
Az ujév kezdetén fogadják hazánk méhészei legmelegebb és rokonszenves üdvözletünket.
Ha van a társadalom nagy mezején, a kik megérdemlik az üdvözletet, ugy önök azok, a kik valóban erre érdemeket szereztek.
Csendesen, minden zaj nélkül dolgoztak önök ez idén is, fejlesztve, gyarapítva a közgazdaság méhészeti ágát, mely még csak egy évtizeddel is ezelőtt igen elhagyatot állapotban volt s csak kevesek által műveltetett. Nem kell messze mennünk, hiszen, ezelőtt csak pár tizeddel is, mily kevesen voltunk, kik a méhészet ügyével foglalkoztunk.
Jól emlékezem arra, a mikor boldog emlékezetű Krisch elnökünk örömmel jelentgette, hogy már 300-an majd meg 500-an vagyunk. És e jelentést nagy örömmel és megelégedéssel fogadtuk.
Ma, istennek hála, csak azok, a kiket ismerünk és tudunk, kevés hija a 3000-nek, kik e hálás munkával foglalkozunk csakis itt a Duna és Tisza mentén és még hányan foglalkoznak Erdély bérezés vidékein! És még hányan lehetnek azok, kik a mi ismeretköreinken kivül szintén űzik a méhészet kedves mesterségét.
Ha visszatekintünk a lefolyt husz év eredményeire, valóban meg lehetünk elégedve munkánkkal, nem csak mi, de legádázabb ellenségeink is minden elfogultság nélkül láthatják azt, hogy közgazdaságunk ezen ága örvendetes arányokat öltött fejlődésében.
Vissza