Előszó
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán 1996-ban indult el az Állattani alapismeretek című tárgy oktatása a levelezőképzés keretében. Az új képzési szintek és szakok beindítása más agrárfelsőoktatási intézményekben is szükségessé tette vagy teszi az állattani ismeretek általánosabb, és az agrármérnöki szakoktól eltérő mélységű oktatását.
A levelező képzésben résztvevő, illetve az agrárközgazdasági szakokra felveti hallgatók eltérő iskolai végzettségük miatt igen változó mélységű biológiai, állattani ismeretek birtokában vannak. Az Állattani alapismeretek című tárgy ezt igyekszik olyan szintre hozni, amely alkalmas arra. hogy a későbbiekben oktatásra kerülő mezőgazdasági szaktárgyakhoz alapozó ismereteket nyújtson. Olyan leendő szakemberek számára készült, akik valószínűleg majd nem közvetlenül a mezőgazdasági termelés! végzik, irányítják, hanem azzal kapcsolatos közgazdasági, pénzügyi, szervezési feladatokat látnak el. Az élő rendszerek különböző organizációs szintjeivel, azok működésével azonban nekik is tisztában kell lenniük. Ezt a célt természetesen a biológia, ökológia más szakterületeit, felvillantó egyéb tárgyak kíséretében'próbálja elérni.
Az egy szemeszterre kialakított tárgy az állattan tudományának csupán legfontosabbnak ítélt területeibe enged bepillantani. Röviden ismerteti az állati testet felépítő sejlek és szövetek működéséi, a szervezet kialakulásának, az egyedfejlődésnek a folyamatát. Az állatvilág változatosságát mutatja be a rendszertani áttekintés. A hangsúly elsősorban a magasabb rendszertani egységek bemutatásán van, de a gyakoribb fajok ismerete sem nélkülözhető. A természet változatosságának fenntartása, a fajok védelme, a mezőgazdasági tevékenység káros hatásainak kivédése, vagy csökkentése feltételezi az adott helyen előforduló állatok életmódjának, biológiájának ismeretét is.
A jegyzet szöveganyagának fontosabb fogalmait, kifejezéseit, vastag betűvel szedtük. Vastag betűsek a fajok magyar nevei, míg döntött írásmódúak azok tudományos nevei. A szövegben a szakkifejezéseket lehetőség szerint magyarul, vagy magyarosítva használjuk. Az idegen szavakat és kifejezéseket igyekeztünk a minimálisra csökkenteni. A latin kifejezések helyes kiejtésének elsajátításához az alábbiakban néhány egyszerűbb szabályt adunk meg:
ae=é, ch=k, oe=ő, qu=kv, gu=gv, ph=f, s=sz, c=c (e, i, ae, oe és y előtt), egyébként k, i=j (ha utána magánhangzó következik, egyébként i), ti=ci (ha utána magánhangzó következik és nem áll előtte s, t vagy x) egyébként ti, y=i (görög nevekben ü).
A tartalomjegyzékben megadott decimális számozás a rendszertani fejezetekben nem felel meg mindenütt a valós rendszertani besorolásnak. A helyes rendszertani áttekintés a nagyobb rendszertani csoportok jellemzését követően található meg.
Vissza