A magyarországi és az erdélyi protestáns kollégiumok 1777 és 1848 között

Fülszöveg

Magyarország és Erdély kollégiumi hálózata 1777 és 1848 között igen nagy jelentőségre emelkedett a korabeli magyar művelődés terén. A vizsgált korszak protestáns kollégiumai, református, evangélikus és unitárius intézményei egyaránt olyan kiterjedt regionális iskolahálózatokat alakítottak ki, amelyek a XIX. század közepére a fejlettebb európai kultúrák színvonalára emelik a körzetükben működő partikuláris iskolák oktatási és nevelési struktúráját, tanulmányi rendjét. Ezt a történeti tényt - véleményem szerint-az eddigi iskolatörténeti kutatások nem, vagy csak alig vették figyelembe. Akadémiai doktori értekezésem, melyből ez a könyv megszületett, az összehasonlító módszer alkalmazásával kíséreli meg ábrázolni azt a történeti folyamatot, amelyben a magyarországi és az erdélyi kollégiumok a racionalizmus szellemiségéből kiindulva, a felvilágosodás gondolatkörén át, eljutottak a nemzeti haladás, majd az 1848-as forradalom eszméinek az igenléséig. Munkám ennek megfelelően azt a történeti fejlődést kívánja bemutatni, amely az egyes kollégiumi központokban és a hozzájuk tartozó regionális körzetekben jól tükrözi a markánsabb szellemi áramlatoknak a térhódítását a tantervekben, a tankönyv irodalomban, kiemelkedő tanáregyéniségek oktatási és tudományos tevékenységében: egyszóval a korszak művelődési anyagában. Értekezésem célkitűzésének elérése érdekében a magyarországi és az erdélyi kollégiumok regionális rendszerének vizsgálatával a sokszínű, ellentmondásokat és szélsőségeket is felmutató változásokat, sőt visszaeséseket és retrográd elgondolásokat, ortodox törekvéseket ugyancsak reálisan jelző fejlődéstörténet megalkotását kísérli meg ez a munka. Határozott célom volt bemutatni, hogy a vizsgált korszakban az iskolakollégium mint jellegzetes iskolatípus a legalkalmasabb intézmény a helyi elvárások figyelembe vételére és az egyetemes törekvések realizálására. Vissza