Növényvédelem 1928. január-december/Kertészet 1928. január-december

Előszó

A növényi test részei általában közel ugyanazt a hőmérséket mutatják, mint az őt körülvevő médium, a föld, a víz és a levegő. Hőmérsékkülönbség legfeljebb a külső médium, pl. a levegő hőmérsékének hirtelen változásakor jöhet létre. Emellett azonban kémiai és fizikai folyamatok is hőmérsékingadozást hozhatnak létre. így pl. a növények földfeletti részei kisugárzás révén is veszíthetnek hőt, de a párolgás is hőhöz van kötve, úgyhogy a növényi test saját melege igen gyakran több fokkal alacsonyabb a környező levegő hőfokánál. Ez tapasztalható pl. a tavaszi fagyoknál. A 0° alá süllyedt hőmérséklet a növényi részek is rövidebb-hosszabb idő alatt követik és ha a hőmérsék hosszabb időre erősebb hideggel párosulva állandósul, a növények a fagy következtében megbetegszenek, esetleg el is halnak. A december hó végi, valamint a február hó eleji-20° C körüli hőmérséklet amely több napon át napközben is csak csekély ingadozással, tartott a növényzetben feltétlenül okozott károkat. Igaz ugyan, hogy fás növényeink meglehetős ellenállóak a hideggel szemben, ez azonban inkább csak az erdei fáinkra nézve áll, mert gyümölcsfáink, a szőlő, déli eredetű növények lévén, még téli pihenő alatt is megérzik a hőmérsék ily nagy fokú csökkenését. Ilyen nagymértékű lehűlésekor a növények belsejében valósággal jég képződik. A sejtekben lévő víz egy része kilép a sejtközti üregekbe és ott tűalaku kristályok alakjában fagy meg. A sejtek megbetegedése tehát a fagy következtében beállt erős vízveszteségen alapszik. A téli állapotban való megfagyás tehát igen nagy hasonlóságot mutat a szövetek kiszáradásával. Nevezetesen akár a gyökerek hiányos visszaállítása következtében, akár pedig fagy következtében történik a vízveszteség, a kiszáradás bizonyos fokig egyformán halálos a sejtekre. A plazmának molekuláris szerkezete változik meg olyanformán, hogy nagyobb vízmennyiséget nem képes megtartani. Ez a változás kiszáradáskor valószínűleg az anyagrészecskék átcsoportosítását okozza. Élő állapotban az anyag micellái vízzel vannak körül véve, amit a micellák molekuláris vonzás útján tartanak maguknál. Elgondolható, hogy a helyzetviszonyok, tehát az anyag legapróbb részeinek csoportosítása, helyzete erős kikiszáradáskor változást szenved és hogy ez víz hozzáadásával a korábbi állapotba már alig térhet vissza. A hervadt állapot visszatér a duzzadt (turgescens) állapotba akkor, ha a vízvezetés határa nincs túllépve. Vissza