Villám hasít az égen át

Előszó

Részlet a könyvből:
„Könnyemből is sár lesz, még az is bemocskol"
Költőember a Ferihegyi úti épületóriások második emeletén: dr. Aszódi Imre, aki nyolcvanegyedik esztendejében is töretlen kedvvel írja verseit, olykor drámáit. Egyik méltatója szerint nemes konzervativizmusa idegen a divatos modernkedésektől, költői világában szétválaszthatatlan eszmei és hangulati egységben jelenik meg a hazai tájélmény s a történelmi tudat. Életútjáról rendhagyó beszélgetést olvashatnak, ugyanis a kérdések a műveiből vett idézetek. (A képeket a családi fotóalbumból válogattuk.) „Velünk van tele a szentandrási temető, / Ott minden kereszt alatt az én rokonom" (Főnixmadár)
- Amikor nagyanyám, özvegy Aszódi Imréné, született Gonda Apollónia meghalt, legalább nyolcvan egyenes ági leszármazottja élt még. Ma már csak a sírok, emléktáblák jelzik és őrzik családunk múltját. És az a két szobor a békésszentandrási templom oltárán, melyeket nagyszüleim adományként Münchenből rendeltek.
„Egyszerre szalad be minden állat, / de bot, karikás gyorsan rendezi, / malac moslékol, a koca szoptat, / a gazdaasszony a tehenet feji" (A tanya)
-Valamennyi ősöm földtúró paraszt volt, s nekünk gyerekeknek bizony jócskán akadt dolgunk a földeken és a tanyán az állatok körül. Voltam lóhajtó, trágyarázogató, juhászbojtár, kanász..., még a lovak nevére is emlékszem: Milka, Matyi, Betyár, Bátor. Vissza