A mélyfúrási technika fejlődésének irányzatai

Előszó

Az utolsó évtized egyetlen gazdaságpolitikai döntése sem hatott olyan negatívan a mélyfúrási technika fejlődésére, mint a kőolaj árának 1973 óta történő folyamatos emelése, valamint az, hogy a Közel-Kelet országai kőolajtermelésüket saját belátásuk szerint alakították. Számos ország kénytelen volt saját kőolajlelőhelyeit, melyeknek művelését befejezték, újból, másodlagos művelés alá venni, s így magasabb kőolajkihozatali tényezőt elérni. A kis áteresztőképességű lelőhelyek, valamint rossz éghajlati viszonyok alatt található lelőhelyek és tengeri lelőhelyek feltárása és kutatása tovább szélesedik, a kutatásra jellemző magas költségek és valószínűtlenül magas műszaki ráfordítás ellenére. Ez kényszerítően hat a fúrási folyamatok racionalizálására, valamint a fejlesztés új irányainak kitűzésére. Ezek után megállapíthatjuk, hogy a fúrási költségek csökkentése a fúrási sebesség egyidejű növelése mellett, a mélyfúrási technika egyik fejlesztési iránya. Az örök fagyok, nagy mélységű tengerek, valamint nagymélységű fúrások berendezéseinek és technológiájának fejlesztése a második fejlesztési irány. Ez utóbbi fejlesztési irány nemcsak elősegítette a fúrási technika és technológia berendezéseinek fejlődését, de új ipari területek fejlődésének a kezdetét jelentette. Ezek elsősorban a vízalatti és feletti közlekedéssel, rakodási rendszerek javításával, s elsősorban a mérési technikával, mint a fúrási folyamatok tudományos megközelítésének előfeltételével - melyről csak az utolsó évtizedben beszélhetünk - foglalkoznak. Vissza