Előszó
Örömmel vettem, hogy az Útmutató sorozatban ismét megjelentetik A pszichiátriai kórképek kezelése című kötetet. A szerkesztés során az előző kiadásból változatlan formában átvettük a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és az Egészségügyi Minisztérium által már jóváhagyott és jelenleg is érvényben lévő szakmai irányelveket. A szkizofrénia, az unipoláris és bipoláris affektív kórképek, a szorongásos zavarok (pánikbetegség, agorafóbia, szociális fóbia, generalizált szorongás, kényszerbetegség), a dementia és az alkoholbetegség diagnosztikus és terápiás útmutatói segítséget nyújtanak a mindennapi praxisban a kollégák számára. Ezek a kórképek a gyakorlatban előforduló pszichiátriai esetek legnagyobb részét lefedik. Természetesen távlati célunk, hogy, sokkal ritkábban előforduló pszichiátriai betegségekről is készüljön szakmai irányelv (pl evési zavarok). A jelenlegi kiadást egy fontos résszel, a drogfüggőséggel bővítettük. A drogfogyasztás nemcsak pszichiátriai, hanem társadalmi probléma is. Ezért az orvosi szakmákon kívül számos egyéb tudományos és nem tudományos szervezet fejtheti ki a véleményét (pl. a jog területén) a drogkérdésben. Az Országos Addiktológiai Intézet felkérésére és n elkészültek a cannabis, az ópiátok és az amfetamin fogyasztásával kapcsolatos pszichiátriai zavarokról és kezelési lehetőségéről szóló irányelvtervezetek. Tekintettel arra, hogy ezekről még szakmán belül sincs teljes konszenzus, a társadalomban pedig szélsőséges nézetek ütköznek, ezért számíthatunk arra, hogy vitát is provokálunk. Mégis fontos , hogy az addiktológia letette a véleményét az asztalra. Az egyes fejezetek szerzői igyekeztek az egészségügyi vonatkozásokra szorítkozni, elkerülve a jogi szankcionálás kérdéseit. Ez utóbbi politikai, és nem szakmai kérdés. Az itt megjelenő irányelvek nem tekinthetők kőbe vésett igazságoknak, hanem csak egy rugalmas keretet biztosítanak, amelyek a gyakorlat során és az idővel változhatnak, sőt változniuk is kell, mivel a kutatások nagy lépésekkel haladnak előre, és ez éppen a szenvedélybetegségek területén a legszembetűnőbb.
Az eddigi hagyományoknak megfelelően egyéb témákról is adunk összefoglalt, amelyek nem szakmai irányelvek, de kiváló áttekintést nyújtanak egy-egy fontos területről. Ebben a kötetben Belső Nóra a terhesség alatti és a szülés utáni depressziókról, valamint a reumatológiai kórképek pszichiátriai vonatkozásáról írt tanulmányát olvashatjuk, amelyek olyan határterületeket érintenek, ahol a beteg gyógyulása érdekében más szakorvosokkal is szorosan együtt kell működni.
Ezúton szeretném megköszönni a szerzőknek a gondos munkáját, és felkérni minden olvasónkat, hogy pozitív és negatív kritikájukat jelezzék vissza. Remélem, a kollégák szívesen fogadják ezt az útmutatót is.
Vissza