Az oktatási jogok biztosának beszámolója 2005. évi tevékenységéről

Előszó

Az oktatás intézményeiben nagyon sok ember nagyon sok időt tölt egymás társaságában. Az ilyen helyzetekben természetes, hogy konfliktusok alakulnak ki. Ezek igen nagy többségét az érintettek gyorsan, jogszerűen feloldják. Ugyanakkor egyre többen érzékelik, hogy a konfliktusoknak lehet jogi vetülete is, azaz a válaszokat a jog szabályaiban kell keresni. Ez gyakran nem is olyan egyszerű! A helyi és a központi szabályok néha terjengősek, bonyolultak, gyakran változnak és nehezen hozzáférhetőek. Egy kérdés megválaszolásához nem is mindig elegendő csak az oktatási szabályokat ismerni, az iskola, az egyetem viszonyai számos más jogterületre is kiterjednek. Egyre gyakoribb, hogy tájékoztatást kérnek tőlünk helyzetük jobb megértéséhez. Még nem kérnek vizsgálatot, még nem tudják, sérültek-e a jogaik, előbb tisztán szeretnének látni. Az oktatási szereplők felelős döntést akarnak hozni, és ehhez információra van szükségük. Tudni szeretnék, lehet-e bántalmazni a tanulót az iskolában. Vajon kitehetők-e az iskola honlapjára a tornaórán készített fényképek? Szabadon gyülekeznek-e a tanulók, ha az iskola szervezi a tüntetést? Nyomozhat-e a pedagógus, ha lopás történt az iskolában? Az óvónő köteles-e külön gondot fordítani a cukorbeteg óvodásra? Kérhet-e fénymásolatot a hallgató a dolgozatáról? Betegség miatt magántanuló diák esetében köteles-e az iskola segíteni a vizsgákra való felkészülésben? Kell-e fizetni az erdei iskoláért? Államilag finanszírozott hallgatótól kérhető-e bármilyen jogcímen díj? A diszlexiás hallgatónak kell-e nyelvvizsgát tennie a diploma megszerzéséhez? Vissza