Dózsa György emlékezetére

Előszó

Művészeink Dózsáról Aki a történelemmel foglalkozik, az is a jelenéről teszen vallomást. A múlt tanulmányozásából lehet a jövőre következtetni, a tapasztaltakból a legigazabb tanulságokat levonni. Dózsa György harcát az elmúlt négy és fél század során mindig is aktualizáltan idézte fel az utókor, a maga bajaira, reményeire, lehetőségeire keresett magyarázatot ama véres tavasz drámai fordulataiból, eszmei indítékaiból, történelmi indulataiból. Köztudomású, hogy 1514 volt a magyar történelemnek az az epizódja, melynek eseményeit, jellemeit a későbbi korok embere mindig is a saját képére és hasonlatosságára formálta, úgy értelmezte, ahogyan a maga igazolására az célravezetőnek látszott. Az időszerű problémák visszavetítése az elődök számlájára - régi gyakorlat már az ideológiai megnyilatkozásokban, história est magistra vitae - pótolhatatlan lehetőség a mindenkori bonyodalmak magyarázatára, az egymásnak ellentmondó cselekedetek motiválására. A jobbágyok elégedetlensége századokon át nyugtalanította a közéletet, egymást követték a parasztfelkelések, a kelyhesek - akkor már vagy három emberöltőn keresztül 1 újabb és újabb rohamot indítottak a megkövült feudális rend kiváltságai ellen. Dózsáék viharos fellépése valamiként mégis nagyobb hangsúlyt kapott a visszaemlékezésekben, mint a hűbériség felbomlásával járó bármely más rokonjelenség. Bizonyára azért, mert mint ellenállhatatlan erejű orkán söpört végig az Alföldön, tört be Erdélybe, lobbantotta fel a társadalmi igazságszolgáltatás szenvedélyének lángját szerte a hazában, s az útjába eső nemesi udvarházakat, főúri rezidenciákat, szervilis szokásokat szinte letörölte a föld színéről. Mámorító diadalok, figyelmeztető riadalmak kísérték ezt a három és fél hónapos özönlést, a reménykedő pórok, a bosszút lihegő uraságok számára egyaránt feledhetetlen eseménysorozat maradt 1514 históriája. Később 1 persze - mindenki a maga szája íze szerint értelmezte a történteket, az elnyomottak messiásként várták az új Dózsát, a karok és rendek a vezért Antikrisztusnak, híveit sátánfajzatnak bélyegezték. A történelmi, gazdasági helyzet érthetővé teszi, miért került sor a lázadásra. A mezőgazdaság szerkezeti átalakulása, a nemzetközi munkamegosztás nyomán Magyarország agrárkiviteli lehetőségeinek megnövekedése, a lassan, de visszatarthatatlanul megindult polgárosodás nálunk is nyomasztó társadalmi feszültséghez vezetett. Még a külföldi történészek megítélése szerint is tartalmazott azonban valami speciálisan helyi jellegű robbanótöltetet, ami azután különösen a forradalmi fellángolás utóéletében vált érzékelhetővé. Az angol, francia, német parasztháborúk se múltak el megtorlás nélkül, tüzes vasabronccsal is sok rebellist és trónbitorlót megkoronáztak már, karóba húzták, felnégyelték, máglyára küldték a lázadókat, a felkelés elementáris monumentalitása, a felülkerekedő főnemesek visszataszító kegyetlenkedése mégis sajátos körülményeket feltételez. Ilyenek - mindenekelőtt - a törökök részéről fenyegető veszélyből adódtak, bár a historikusok nem győzik hangoztatni az iparosodás, a városiasodás vonatkozásában végzetes elmaradottságunkat, ezzel együtt a központi hatalom gyengeségét, a feudális dekadencia általánossá válását. Vissza