Dózsa

Előszó

ELSŐ KÉP
(Bolthajtásos terem a budai várban. A falakon arany csillagokkal hintett fekete kárpit jelzi a keresztény gyászt a nagy múltért s a babonás szorongást a jövőért. Mátyás palotája, már romlásnak indult, a fekete háttérben csuk az ajtókeretek kicsorbult márványa világít. A háttér közepén függönnyel takart erkély, az oldalablakok színes karikáin tompán szűrődik át a tavaszi reggel fénye. Mindkét oldalon ajtó.)
(Ulászló magábaroskadva ül királyi székén. Mellette egyik oldalon az udvari orvos, a másik oldalon az udvari pap. A király puffadt, beteges külsejű ember, ritkás haja ősz, ruhája lompos fekete kámzsa. Sápadt ujjai közt olvasót morzsol. A terem jobboldalán, az ajtó közelében, nagy sárgaréz földgömb áll, a királyi gyermekek, a csúnya kis Lajos és az angyali Anna ezt forgatják kíváncsian. Oldalukon nevelőjük, Bornemissza.)
Lajos: Budát mutasd meg...
Anna: Az új világrészt inkább...
Lajos: Nándorfejérvárt...
Anna: Tulét, a világ végét...
Lajos (mohón): Esztergomot... Tatát... Mohácsot...
Bornemissza. Mohácsot, felség! Ezen a gömbön az egész világnak el kell férni, hogyan jutna hely ilyen nyomorult helységnek...
Lajos: De én Mohácsot akarom látni...
Bornemissza: Sok különbet láthat itt felséged... (Mesél.) Itt Laknak azok az emberek, akiknek akkora fülük van, hogy éjszaka a fülükkel takaróznak.. ..
Anna (kacagva): A fülükkel!
Bornemissza: Ez meg a darucsőrűek országa, akik háborúban csőrükkel nyársalják fel az ellenséget...
Lajos (makacsul): De én Mohácsot akarom látni! (A vár alatt harsonaszó, lódobogás.)
Anna: Lajos! Vendégek!
Lajos: Trombiták! (Kézenfogva kiszaladnak.) Vissza