Doxa 10.

Előszó

A DOXA jelen száma Ancsel Évát köszönti hatvanadik születésnapja alkalmából.
Ancsel Éva hangja a mai magyar filozófiai kultúra kórusában az egyik legeredetibb, legszemélyesebb, legmesszebb hallható hang. Nem hal el a szemináriumi szobák és tantermek falainál, s nemcsak a szakembereknek, az Ínyenceknek, a vájtfülüeknek szól Ez azt jelenti, hogy Ancsel Éva - mesterségünkben ma már szinte példátlanul - népszerű filozófus: népszerű tanár és népszerű szerző. Ám korántsem a népszerűség "népszerű" értelmében!
Hiszen semmi sem áll tőle távolabb, mint a népszerűség hajszolása. Idegen tőle az a népszerűség, mely tetszetős formát nyújt tartalom helyett, könnyű szellemi izgalmat gondolat helyett, illúziót igazság helyett.
Ancsel Éva népszerűsége: nép-szerűség. Nép-szerűséget csak igényesség és hitelesség biztosíthat. Annak a gondolkodónak osztályrésze ez, aki közönségéhez nem "leszáll", s aki közönségét nem "felemeli magához". A nép-szerűség: demokratizmus, melynek fényében gondolkodó és közönség, tanár és tanítvány viszonyát csakis együttgondolkodók dialógusának foghatjuk föl. Nincs szükség arra, hogy elfedjük a filozófiai gondolat bonyolultságát és mélységét, a paradoxonok és dilemmák súlyosságát, melyek a végső kérdésekhez vezető utat szegélyezik. Csak arra van szükség, hogy a gondolkodó tudja - és tudjuk róla, hogy tudja! -: a filozófiai gondolat, melyet a labor kettős értelmének megfelelően munkával és szenvedéssel hoz világra, a legszélesebb közösség gondolatainak gondolása.
Ancsel Éva ezt tudja, és tudjuk róla, hogy tudja. Ezért az etikai, történeti és társadalmi dilemmákban, melyeknek a rézmetszők pontos és éles körvonalaival ad formát, a közösség végső következtetésekig vitt gondolatait ismerhetjük fel. Vissza