Downtown Blues

Előszó

Halász Péter emlékének ajánlom ezt a könyvet. Sorsunk sok szempontból párhuzamos. Mindketten élő, független művészetet akartunk csinálni a diktatúra éveiben. Mindketten emigrálni kényszerültünk. Mindketten bejártuk a világot, és New Yorkban találtunk otthonra. A rendszerváltás után mindketten Magyarországra jöttünk, hogy befejezzük, amit évtizedekkel azelőtt elkezdtünk. Töredékes útinaplóként, kortörténetként, kórtörténetként, költői visszaemlékezésként egyaránt olvasható ez a könyv. Anekdoták, történetek, kommentárok, jegyzetek, 35 év lenyomatai. A legkülönfélébb nációkhoz, hitekhez, meggyőződésekhez tartozó emberek ezreivel találkoztam életem során, közülük kevés volt rendkívüli. Halász Péter egyike volt a néhány különleges embernek, akikkel összehozott a sors. Lenyűgözött alkotó energiája, regenerációs képessége, eleganciája. Csodáltam, hogy mindig fel tud állni. Az öröm princípiuma mozgatta, igyekezett a legnyomorúságosabb helyzetekből is győztesen kikerülni. Teljes életet élt, szerelmekkel, gyermekekkel, valódi életkalandokkal, megpróbáltatásokkal és lehetőségekkel, megvilágosodásokkal és alkotó munkával teli, gazdag sorsot. Igyekezett minden percét élvezni. Ezt a könyvet nem Halász Péterről, hanem az időről írtam. A korról, amelynek változásait közösen átéltük. A kommunista diktatúra ragacsos pokláról, New York sötét oldaláról, a rendszerváltozás utáni Magyarország izgága káoszáról. Nem Halász Péter irdatlan szellemi örökségét akarom átadni (az átmegy magától), hanem csupán a róla szóló hírt. Vissza