Doveri átkelés

Előszó

A bécsi kongresszus, 1815-ben már egyszer rendezte Európát. Tizennyolc esztendő múlva egy gyanutlan Rip van Winkle új ismeretek nélkül is eligazodott volna a díszletek közt s nagyjából helyükön találja a régi arcokat. A világnézeti nyomás Európaszerte csak 1848-ban tör át; harminchárom évvel a kongresszus után.
A párizskörnyéki békék ismét rendezték Európát. Tizennyolc esztendő múlva a külpolitikai és belpolitikai statusquo egyaránt fölborult, minden félév fölér egy forradalommal, az új Rip van Winkle idegen bolygón ébredne. Tizennyolc év múlva Németország és Oroszország a világhatalomért készül mérkőzni, a Monarchia utódait egymás ellen hegyezett szerződések kötik, Olaszország még Anglia haragját is kihívja, Japán tikkadtan tör az ázsiai egyeduralomra, Franciaország fölénye letűnt. Ennyi a külpolitikai változás.
Tizennyolc év múlva az angolszász nyelvterület kivételével a világ két front közt inog, a nyugati demokrácia föladta a genfi hídfőt, az összes külső falakat t visszahúzódott a belső angol körre.
Ennyi a belpolitikai változás.
Ez a kettős panoráma megér egy utazást. Ismertem a versaillesi-weimari-locarnói képet s egy közös szemleúton Bécstől Londonig megpróbáltam számbavenni a megváltozottat is. 1936 nyarán viszontláttam Ausztriát, Belgiumot, Angliát és Franciaországot. Nem az ismerős, örökszép Táj érdekelt, hanem az ismeretlen állapot.
Szívesen írtam volna egy derűs olvasmányt. A tárgy némileg akadályozott a jószándékban. Európa ma sem szomorú, de nagyon elszomorító.
Vissza