Dova Szangmó dákiní élete

Fülszöveg

A művészetek közül a színjátszás van a legközvetlenebb kapcsolatban egy ország és népe élő hagyományaival. A lhamo, a tibeti táncos zenedráma az, ami kifejezi a tibeti emberek kulturális azonosságát. A zenedráma, nyugati kifejezéssel az opera, jellemzői: közönségnek szánt, színpadon előadott történet, jelmezes szereplőkkel, díszletekkel, tánccal és énekkel. A tibeti zenedráma esetében ezek közül a díszlet hiányzik, de ugyanakkor a szereplők egy része maszkot visel, az előadás pedig táncos, kötött koreográfiával rendelkezik. Az európai operában a súly a zenén van. Keleten a zene szerény összetevője a drámai egységnek.
Rokonműfajt a középkori Európában kereshetünk, s így a kálváriajáráshoz és a misztériumjátékhoz hasonlítható leginkább. A dráma, azaz a dögar egyik alcsoportját alkotják a lhamo előadások. A lhamo tanulmányok a következő öt fontos elemből épülnek fel: a szöveg memorizálása, komédia és improvizáció, jelmez, tánc és zene. A lhamo szó jelentése istennő. A hagyomány úgy tartja, hogy amikor az emberek a dráma előadást nézték, olyan szépnek találták a táncokat és énekeket előadó lányokat, hogy azt mondták: „Maguk az istennők táncolnak".
Kuzder Rita A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, majd az ELTE-BTK tibeti szakjain szerzett diplomát, kiemelt kutatási területe a lhamo, a hagyományos „tibeti opera". Megbízott előadóként tanított az ELTE-BTK Belső-Ázsiai Tanszékén, több előadás és szakcikk fűződik a nevéhez ezen a szakterületen. Vissza