Dosztojevszkij özvegyének emlékiratai I-II.

Előszó

Ezelőtt sohase gondoltam rá, hogy megírjam visszaemlékezéseimet. Nem is szólva arról, hogy tisztában voltam vele, hogy nincs írói tehetségem. Egész életemen át annyira lekötött feledhetetlen férjem műveinek a kiadása, hogy még arra sem értem rá, hogy az emlékével kapcsolatos egyéb dolgokkal törődjem.
Az 1910. évben, amikor gyengélkedéseim miatt másokra kellett bíznom férjem műveinek a kiadását, ami annyira a szívemen feküdt s amikor orvosaim utasítására a fővárostól távol kellett élnem, valami nagy űrt éreztem az életemben. Olyan munkával kellett ezt kitölteni, amely teljesen leköti érdeklődésemet, mert éreztem, hogy ellenkező esetben nem sokáig bírom elviselni ezt az életet.
Teljes magánosságban éltem s nem vettem részt a napi eseményekben, vagy pedig csak távoli szemlélőjük voltam. Lassan-lassan szívvel-lélekkel belemerültem a boldog multba s elfeledtette velem mostani életem sivárságát s céltalanságát.
Az uram naplóit s az én jegyzeteimet olvasgattam. Oly sok érdekes apróságot találtam bennök, hogy kedvet kaptam rá, hogy gyorsírásos följegyzéseimet rendes betűkkel átírjam, mert meg voltam róla győződve, hogy írásaim érdekelni fogják gyermekeimet, unokáimat s feledhetetlen férjem néhány tisztelőjét is. Ők bizonyára kíváncsiak rá, hogy milyen volt Fjodor Micháljovics az ő családi körében.
Az utóbbi öt év (1911-1916) folyamán átírt jegyzeteim néhány füzetre rúgnak. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy valami rendszerbe foglaljam őket.
Emlékirataim érdekességéért nem kezeskedem, de felelek érte, hogy teljesen hitelesek s hogy teljesen pártatlanul írtam le az egyes személyek tetteit. Visszaemlékezéseimet főleg jegyzeteim alapján írtam meg s egybevetettem levelekben, valamint a hírlapokban és a folyóiratokban talált adatokkal.
Őszintén bevallom, hogy emlékirataimban sokat vétettem az irodalom követelményei ellen. Művem kissé hosszadalmas, egyes fejezetei aránytalanok, a stílusa régi, elavult. Hanem hetvenéves korban nehéz újat tanulni. Mégis bocsássák meg e hibáimat, mert az volt az őszinte, szívbéli vágyam, hogy összes jó és rossz tulajdonságaival együtt olyannak mutassam be Dosztojevszkij Fjodor Michájlovicsot, amilyen a családi és a magánéletben volt. Vissza